8 találat összesen.
 
szennyezőanyag   contaminant, pollutant
 szennyezőanyag

az a vegyi anyag, amely a környezetben a szennyezettségi határérték felett fordul elő. szennyezőanyag minden, hatását tekintve veszélyes elem, vegyület v. anyag, amely az adott közegben (talaj, víz, levegő) természetes körülmények között nem fordul elő vagy a természeteshez képest más eloszlásban fordul elő és fizikai, kémiai, biológiai vagy radiológiai hatása veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget. A szennyezőanyag eredetét tekintve lehet természetes vagy antropogén. Tipikus légszennyező anyagok: NOx, SO2, CO, CO2, fluorid, ózon, dioxinok, sav-, oldószer- és vegyszergőzök. Fő forrásaik a tüzelés, a belső égésű motorok, a hulladéktárolás és -kezelés, valamint a technológiai folyamatok kibocsátása. A víz és a talaj szannyezőanyagai széles kört ölelnek fel. Ezek nagy része káros biológiai hatásával veszélyezteti a környezetet (vegyszerek, veszélyes hulladékok, toxikus v. mutagén hatást kiváltó anyagok stb.), másik része puszta fizikai jelenlétével is veszélyeztetheti az ökoszisztémát. A vízbe jutó motorhajtó-anyagok (benzin, gázolaj), ill. kenőanyagok (kenőolajok, kenőzsírok) pl. vizes közegben a felszínen úszó hártya, emulzió v. diszkrét csepp formájában jelennek meg. Az úszó réteg megakadályozza a víz oxigén-utánpótlását, az emulzió és az olajcsepp a vízi szervezetek légzőszerveire (halak kopoltyúja) tapadva fulladást okoz. A vízmederben leülepedett olaj a vízbeszivárgást gátolja, a talajba kerülve pedig gátolhatja a talajmikroflóra működését. Élővizeinket leggyakrabban veszélyeztető szennyezőanyagok a nitrát és a foszfát, a toxikus fémek, a peszticidek, a fenolok és fenolszármazékok, a tenzidek és az oldószerek. A talaj tipikus szennyezőanyagai a nitrát, a toxikus fémek, a cianidok, a szénhidrogének, a klórozott szénhidrogének, a fenolok és fenolszármazékok, a peszticidek, a tenzidek, a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), a poliklórozott bifenilek (PCB) és a dioxinok. A környezetbe kibocsátott szennyezőanyag terjedése, környezeti elemekbe jutása és a környezeti fázisok közötti megoszlása fizikai-kémiai tulajdonságaitól függ. Az illékonyak elsősorban a levegőt és a talajlevegőt szennyezik, a vízoldhatóak a felszíni és felszín alatti vizeket veszélyeztetik, a nagymolekulájú, hidrofób anyagok pedig a talaj és a felszíni vízi üledékek szilárd fázisához kötődve terjednek és fejtik ki hatásukat vagy immobilizálódnak, "kémiai időzített bombaként" veszélyeztetve környezetünket.

 contaminant, pollutant
szennyezőanyag átalakulása élő szervezetben   contaminants transformation in living organisms
 szennyezőanyag átalakulása élő szervezetben

a szennyezőanyagok a szervezetbe kerülve átalakuláson, biotranszformáción eshetnek át, főként, ha azonosak vagy hasonlóak más, nem veszélyes természetes anyagokhoz vagy ha a szervezetbe rendszeresen bekerülő xenobiotikumokról van szó, melyhez aszervezet adaptálódott. Ezek bejutnak az anyagcsere-folyamatokba, fizikai-kémiai változásokon, enzimes átalakításon, bontáson esnek át. Egy sor szerv és szövet végez méregtelenítést, így a bél, a tüdő, a vese, a bőr és a máj. A biotranszformáció általában két lépésben játszódik le. Az elsőben egy elsődleges termék jön létre oxidáció, redukció vagy hidrolízis útján. A másodikban általában vízoldható vegyületekhez kapcsolódnak, pl. glicin, cisztein, glutation, szulfátok, majd konjugátum formájában mennek tovább az endogén anyagcsere utakon vagy kerülnek kiválasztásra.

 contaminants transformation in living organisms
szennyezőanyag immobilizálása és azon alapuló talajremediáció   soil remediation based on the immobilisation of the contaminant
 szennyezőanyag immobilizálása és azon alapuló talajremediáció

a szennyezőanyag mobilitásának csökkentése, vagyis immobilizációja azért lehet kockázatcsökkentő környezetvédelmi megoldás, mert segítségével lecsökkenthető a káros hatásokért felelős, oldható, mozgékony, biológiailag felvehető szennyezőanyag mennyiség.
Az immobilizáció általában a mozgás, a mozgékonyság lecsökkentését vagy megszüntetését jelenti a biotechnológiákban: enzimek, reagensek, vegyi anyagok, szennyezőanyagok szilárd felülethez, pl. hordozóhoz kötését, szilárd mátrixba ágyazását vagy olyan fizikai és/vagy kémiai átalakítását, mely az illékonyságot, oldhatóságot, deszorpciós képességet csökkenti, ezzel megakadályozza a környezetben való terjedést és a fizikai-kémiai és biológiai hozzáférhetőséget.
immobilizáción alapuló környezetvédelmi technológiák bármely szennyezett környezeti elem és fázis esetében alkalmazhatóak. Levegő, és vízszennyezettség esetében a szennyezőanyag immobilizációja jelentheti a szilárd fázison való megkötését szűréssel vagy kicsapását kémiai átalakítással vagy hűtéssel, tehát a szennyezőanyag fázisok közötti megoszlásának a kevéssé mozgékony fázisok felé történő eltolásával. Az immobilizálás a másik oldalon a levegőből, ill. a vízből való eltávolítást eredményezi.
Szennyezett talajra mind in situ, mind ex situ remediációs technológiaként alkalmazható. talajnál az immobilizáció nem kapcsolódik a szennyezőanyag eltávolításával, de a környezeti kockázat lényegesen csökkenthető: a továbbterjedés valószínűsége csökken és a biológiai hozzáférhetetlenség eredményeképpen a hatás kifejtése lehetetlenné válik.
immobilizáción alapuló talajkezelési technológia célja annak elérése, hogy az immobilizáció nagy valószínűséggel irreverzibilis legyen. Leggyakrabban toxikus fémekkel és perzisztens szerves anyagokkal szennyezett talaj kezelésére alkalmazzák.
Technológiai megoldások:
1. Fizikai-kémiai stabilizálás: szilárdítással, beágyazással, pl. beton, gipsz, bentonit, bitumen, polimerek felhasználásával;
2. kémiai stabilizálás: oldhatatlan kémiai forma létrehozása a pH beállításával, pl. meszezés, CaCO3 talajra alkalmazása; oxidációval, pl. ózon, hidrogénperoxid hatására szerves szennyezőanyagok kondenzációja, polimerizációja, oldhatóságuk csökkentése; reduktív körülmények biztosításával, pl. fémből oldhatatlan szulfid létrehozása;
3. Termikus immobilizáció: kerámiába, téglába ágyazás vitrifikációval;
4. Biológiai stabilizálás: növényzet fizikai hatása erózió és defláció ellen, növények kémiai hatása, pl. gyökerek által kiválasztott stabilizáló vegyületek; növények biológiai folyamatai során a sejtekben történő immobilizáció, pl. bioakkumuláció; mikrobiológiai tevékenység, pl. szulfátredukció.
környezeti elemek szilárd fázisában fizikailag, kémiailag vagy biológiailag immobilizált szennyezőanyagok újramobilizálódása monitorozást (kioldási teszt) és megelőzést igényel. A remobilizálódás elfogadhatatlanul nagy kockázatát a kémiai időzített bomba kifejezéssel szokták jellemezni.

 soil remediation based on the immobilisation of the contaminant
szennyezőanyag mobilizálása   mobilisation of the pollutant
 szennyezőanyag mobilizálása

a szennyezőanyag mobilizálása a szennyezőanyag mobilitásának, mozgékonyságának megnövelését jelenti, hogy ezzel segítsük a szennyezett közegből való eltávolítását. A mobilizáción alapuló remediációs módszereket elsősorban azoknál a szennyezőanyagoknál alkalmazzuk, melyek mozgékonysága (illékonysága, oldhatósága, deszorbeálhatósága) növelhető. Az is meghatározó, hogy milyen közegben, illetve fázisban fordul el a folyékony fázisból jellemző módon az oldott gázformájú vagy illékony anyagokat távolíthatjuk el kihajtással, a szilárd anyagból a szorbeált gáz vagy gőzformájú anyagokat deszorpcióval, az oldhatóakat mosással, kioldással, extrakcióval. A vizes kioldás tenzidekkel tehető hatékonyabbá: ezek lehetnek biotenzidek, melyeket maguk a talajmikroorganizmusok állítanak elő vagy mesterségesen előállított tenzidek. A mobilizáció egyik fontos formája a degradáció, melynek eredményeként kisebb, így mobilisabb molekula keletkezik. A biodegradáció ennek a környezetben gyakori és hatékony fajtája. A mobilizáción alapuló eljárások a fázisok közötti megoszlás eltolásán alapulnak: folyadékból gáz- vagy gőzfázisba, szilárdból folyadék- vagy gőzfázisba). Ezért gyakran alkalmazott műveletek a gáz- vagy gőzkihajtás (folyadékból) vagy elszívás (szilárdból), a degradáció hatékonyságának növelésére megvilágítással, kémiai oxidáció vagy a biodegradáció körülményinek optimálásával. Valamennyi mobilizációs eljárás intenzifikálható hőközléssel, az ionok vándorlása pedig elektromos erőtér alkalmazásával.

 mobilisation of the pollutant
szennyezőanyag-fázis   contaminant-phase
 szennyezőanyag-fázis

vízzel nem elegyedő, víztől különváló, víznél könnyebb vagy nehezebb szennyezőanyag fázis (réteg) felszíni vagy felszín alatti vizekben, üledékben, talajban.

 contaminant-phase

separate liquid phase of a non-water-soluble organic contaminant in surface and subsurface waters, sediments and soils.

szennyezőanyagok felvétele élőlények által   contaminants uptake by living organisms
 szennyezőanyagok felvétele élőlények által

a szerves szennyezőanyag élőlények általi felvétele, a szervezetbe való bekerülés után három utat járhat: raktározódhat, metabolizálódhat vagy kiürülhet. Hogy melyik folyamat dominál, azt a szerves vegyület fizikai-kémiai tulajdonságai valamint az érintett élőlény fiziológiai állapota és anyagcseréje együttesen szabja meg.

Felhalmozódik és raktározódik, ha a felvétel üteme nagyobb, mint a bontásé és/vagy a kiürülésé. A raktározás gyakran a hatás helyétől izolálva történik, ez azt jelenti, hogy nincs közvetlenül káros hatása az illető egyedre. A táplálékláncra, a raktározó faj felett álló táplálkozási szintekre viszont annál inkább (bioakkumuláció, biokoncentráció). A veszélyes vegyületek sejten belüli raktározása magára a raktározó egyedre nézve is kockázatos, hiszen előfordulhat, hogy az egyed hirtelen megváltozó anyagcseréje miatt (terhesség, fogyókúra) az addig izoláltan (csontban, zsírszövetben) raktározott anyag ismét felhasználásra kényszerül, ezáltal bekerül az anyagcsere-folyamatokba.

 contaminants uptake by living organisms
szennyezőanyagok hidrológiája   contaminant hydrology
 szennyezőanyagok hidrológiája
Az EUGRIS által használt kifejezés szennyezőanyagok felszín alatti vízben történő viselkedésére, sorsára, terjedésére.
 contaminant hydrology
the study of the environmental fate and transport of antropogenic chemicals in groundwater (Source: EUGRIS)
szennyezőanyagok mikrobiológiai degradációja   microbial degradation of contaminants
 szennyezőanyagok mikrobiológiai degradációja

a mikroorganizmusok elterjedtsége a földi ökoszisztémában és a holt szerves anyagok bontására kialakult határtalan genetikai potenciáljuk alkalmassá teszi őket a környezetet szennyező anyagok, akár még a biológiai rendszerek számára idegen xenobiotikumok bontására is.

A mikroorganizmusok kis generációs idejük és gyors alkalmazkodóképességük révén szinte minden xenobiotikumot képesek lebontani, vagy energiatermeléssel összekötött folyamatokban, vagy kometabolizmus útján. A xenobiotikumok mikrobiológiai degradálhatósága nemcsak a mikroflóra genetikai képességétől és fiziológiai állapotától függ, de a xenobiotikum biológiai hozzáférhetőségétől, mozgékonyságától, vízoldhatóságától, polaritásától, más szennyezőanyagokkal és a szennyezett környezeti elem fázisaival való kölcsönhatásától, stb.

A különböző környezeti elemek mikroflórájának nagyfokú alkalmazkodóképességét a mikrobaközösségek flexibilis genomja, kis generációs ideje, külső körülmények hatására fokozott ütemű evolúciója, változékonysága, adaptív enzimjei és az egyre elterjedtebb mozgékony genetikai elemek (plazmidok, ugráló gének, stb.) is segítik, melyek képesek a xenobiotikum bontásához szükséges géneket megfelelő időben, megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, és azt a közösségben elterjeszteni.

 microbial degradation of contaminants