Mocsári teknős (Emys orbicularis)

Kép forrása: 
http://www.biolib.cz/en/image/id31487/
Leírás szerzője: 
Gruiz Katalin
Mocsári teknős

Helye az állatok rendszerében:

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály: Hüllők (Reptilia)

Rend: Teknősök (Testitudines)

Család: Mocsáriteknős-félék (Emydidae)

Alcsalád: Emydinae

Nemzetség: Emys

Egyetlen hazai teknősfajunk. Mindazonáltal nem minden teknős mocsári teknős, ami a szabadban él, mert a hobbi-állattartók kiengedik megunt teknőseiket, melyek a világ távoli pontjairól is származhatnak.

A mocsári teknős mintegy 15-20 cm hosszú (páncéllal együtt), állóvizekben élő ragadozó.

A páncél csontos lemezeit szarupajzsok borítják, amelyek alapszíne sötétbarna vagy zöldesfekete, rajta élénk vagy elmosódott, középről sugarasan szétterjedő citromsárga pettyezettség látható.

Hátpáncélja kissé domború, a gerinc mentén hatszögletű pajzsok sorakoznak. Ezeket kétoldalt újabb pajzsok veszik körül, míg a szegélyt kisebb, keskenyebb pajzsok alkotják. A haspajzs a nőstényeknél lapos vagy enyhén domború, a hímeknél inkább homorú.

Fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes páncéljába behúzni, s ilyenkor szinte senki és semmi nem férhet hozzá. Nyakát a nyakrejtő teknősökre jellemzően S-alakban meghajlítva, a test, hossztengelye irányában húzza vissza, nem pedig féloldalra hajtva, mint a nyakfordító teknősök.

A hímek farka testükhöz viszonyítva hosszabb, töve vaskosabb, mellső lábaikon a karmok erőteljesebbek, szemükbe a szivárványhártya élénk narancsvörös vagy barnáspiros színű. Velük szemben a nőstényeknek rövidebb a farkuk, domborúbb a haspáncéljuk, szivárványhártyájuk sárgás vagy fehéres színű.

Egész Európában elterjedt, kivéve a Brit-szigeteket és a vele szemközti kontinentális partvidéket. Magyarországon gyakori, elsősorban a síkvidéki, álló vagy lassú folyású vizekben, vízlevezető csatornákban, ártéri területeken, alföldi szikes tavakban, kubikgödrökben.

A mocsári teknős a tiszta vizet kedveli. Mozgása a szárazon esetlen, de a vízben annál jobban úszik. Ragadozó állat, de nem veti meg a dögöket sem, ő a vizek hullaeltakarítója. Felszínen lebegő haltetem vagy fenékre süllyedt döglött béka; egyik sem marad rejtve előtte. Csapatban lepik el a dögöt, éles karmaikkal, szarukávás állkapcsukkal szétmarcangolják, eltüntetik a maradékot.

Előszeretettel napoznak vízen úszó fatörzseken vagy a partról benyúló ágakon, esetleg magán a parton. Látásuk kitűnő, és már több tíz méterről egymást riasztva belecsusszannak a vízbe, ha valaki közeledik.

A mocsári teknős tojásokkal szaporodik, amelyekből tucatnyit rak a nőstény a vizek pattján a homokba vagy a tőzegbe. A körülbelül 2 x 3 cm-es ovális tojásokból augusztus-szeptember környékén kikelő kisteknősök alig dióhéjnyiak. A kifejlett állatokkal együtt az iszapban vagy a parton fagymentes helyen telelnek át.

Az áttelelése a víz alatt történik, a fenéküledékben vagy közvetlenül a jég alatt.  A száj és garatnyálkahártya, valamint a végbélzacskók falának hajszálcső-hálózata segítségével jut oxigénhez.

Fennmaradásának érzékeny pontja, mint minden teknősnél a tojások kikeltetésére alkalmas, meleg, nyílt, de zavartalan fészekrakó hely, amelyek sajnos egyre fogynak a vizek környékén. Alföldi élőhelyeinek nagy része a lecsapolások következtében kiszáradt, a vizek, csatornák környéke pedig sokszor beépül vagy annyira forgalmas, ami elijeszti a teknősöket.

Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Európa legtöbb országában veszélyeztetett. Nálunk, Magyarországon még elég elterjedt. Budapesten a Naplás-tó és környéke ismert élőhelyük.

Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft