Hafnium

Kép forrása: 
http://periodictable.com/Elements/072/index.html
Leírás szerzője: 
Gruiz Katalin
hafnium

Vegyjel: Hf

Rendszám

72

Atomtömeg

178.49 g/mol

Elektronegativitás

1.3

Sűrűség (20°C-on)

13.07 g/cm3

Olvadáspont

2200 °C

Forráspont

5200 °C

Atomsugár

0.161 nm

Ionsugár

0.075 nm

Izotópok

10

Elektronszerkezet

[ Xe ] 4f14 5d2 6s2

Első ionizációs energia

530 kJ/mol

Második ionizációs energia

1425.5 kJ/mol

Harmadik ionizációs energia

 2244.3 kJ/mol

Negyedik ionizációs energia

3207.5 kJ/mol

Standardpotenciál

- 1.68 V ( HfO2+/ Hf )

Felfedezte

Dirk Coster 1923-ban

A hafnium egy fényes, ezüstszürke, alakítható nehézfém. Szobahőmérsékleten oxidréteg keletkezik a felületén, ami passziválja a fémet, és védi a további oxidációtól. A passziválódás miatt savakban és lúgokban nem oldódik, kivéve a hidrogén-fluoridot. Tulajdonságaiban hasonlít a homológ sorban felette elhelyezkedő cirkóniumra.

 

Alkalmazások:

Fő alkalmazási területe a magtechnika, ahol hafnium rudakkal szabályozzák a láncreakciót. A hafnium előnyei más neutronelnyelő anyagokkal szemben: korrózióálló, és a neutronok befogásával újabb hafnium izotópok keletkeznek, amik szintén jó neutronelnyelők. Mivel nagyon drága többnyire atomtengeralattjárókon alkalmazzák. A vegyületei magas hőmérsékleten olvadnak meg, ezért stabil, hőálló ötvözetek előállítására használják.

Szerző által felhasznált források: 

http://www.lenntech.com/periodic/elements/hf.htm