Vegyjel: Ba
|
Rendszám |
56 |
|
Atomtömeg |
137.33 g/mol |
|
Elektronegativitás |
0,9 |
|
Sűrűség (20°C-on) |
3.5 g/cm3 |
|
Olvadáspont |
725 °C |
|
Forráspont |
1640 °C |
|
Atomsugár |
0.222 nm |
|
Ionsugár |
0.135 |
|
Izotópok |
16 |
|
Elektronszerkezet |
[ Xe ] 6s2 |
|
Első ionizációs energia |
502.7 kJ/mol |
|
Második ionizációs energia |
965 kJ/mol |
|
Standardpotenciál |
- 2.90 V |
|
Felfedezte |
Sir Humphrey Davy 1808-ban |
A bárium egy ezüstös-fehér színű fém, amely megtalálható a környezetben. A természetben szabad állapotban nem, csak vegyületeiben fordul elő, például kénnel, szénnel vagy oxigénnel kombinálva. Puha, könnyű fém, sűrűsége a vas sűrűségének a félével egyezik meg. A levegőben oxidálódik, a vízbe dobott bárium hidrogéngáz képződéssel járó reakció során maró tulajdonságú bárium-hidroxiddá alakul. Reagál szinte az összes nem fémes anyaggal.
Alkalmazások:
Gyakran használják bárium-nikkel ötvözetként vákuumcsövek gyártásánál oxigén eltávolítására. Ugyancsak használják foszforeszkáló lámpákban tiszta bárium-szulfidként. Báriumvegyületeket használnak az olaj- és gáziparban alkalmazott fúróiszapokban, továbbá festékek, cserepek, téglák, üvegek és gumik gyártásánál. A tűzijátékokban a bárium-nitrát magnéziummal keverve zöld színnel ég.