A genetikai rokonság megállapításának alapjai

Kép forrása: 
http://www.gyermekevek.hu/image/original/910.jpg
Leírás szerzője: 
KÖRINFO
http://www.gyermekevek.hu/image/original/910.jpg

Az egyre fejlettebb technológiák segítségével egyre mélyebben lehetett a test mélységeibe hatolni, ezek által pedig egyre pontosabb eredmények születhetnek. Az élőlények külső és belső tulajdonságait az örökítőanyag, a DNS határozza meg. Ugyanez a molekula az emberiség, ezen belül az egyes népcsoportok eredetéről és rokonsági viszonyairól is hordoz információkat, ugyanakkor közvetlen rokonsági kapcsolatok kimutatására is alkalmas. Ehhez az ún. "jelző-, vagy markergéneket" használják fel. A vizsgálat a már legalább 300-500 millió évvel ezelőtt kialakult immunoglobulinokat alkotó nehéz (H) és könnyű (L) láncok variációit veszi alapul. A kialakulás folyamatának terméke az ember négy gamma-globulin (IgG) alosztálya is. E gének termékei az úgynevezett gamma-markerek vagy Gm-antigének, amelyek tulajdonságait nem az X- vagy Y-kromoszómákhoz kötötten öröklődő gének határozzák meg, hanem domináns jellegűek, így a heterozigotákban is kimutathatók.
A Gm-markerek nem véletlenszerűen kombinálódnak és az emberi élet során változatlanok, a Gm-rendszer génjei közötti kicserélődés igen ritka. Ebből következik, hogy ha egy népen - népcsoporton - belül szelekciós tényezők vagy egyéb népesség-genetikai mechanizmusok működésének hatására a Gm-tulajdonságok egy bizonyos gyakorisága kialakul, akkor az nemzedékről nemzedékre átadódik, megőrződik. Egyes embertípusok és azon belül egyes népek, népcsoportok nemcsak abban különböznek egymástól, hogy képviselőik körében milyen gyakorisággal fordulnak elő bizonyos Gm-marker kombinációk, hanem abban is, hogy egyáltalán milyen kombinációk (haplotípusok) fordulnak elő a csoportokhoz tartozó emberek vérszérumában.

Szerző által felhasznált források: 

http://hargita.awardspace.com/genek/genetihu.html