Összefoglaló a 2. Duna Stratégia zöld minikonferenciáról

Szerző: 
Feigl Viktória

Az EU Duna Régió Stratégiájához kapcsolódó második zöld minikonferencia az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Tükörtermében került megrendezésre 2014. február 25-én, ahol a Nemzeti Kiválóság Projektiroda által felkért előadók tartottak előadásokat.

 

 

A konferencia előzménye:

Az EU Duna Régió Stratégiája (DRS) a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó régiók és országok makroregionális fejlesztési stratégiája és akcióterve. Egyszerre célozza a dunai makrorégió fenntartható fejlesztését, természeti területeinek, tájainak és kulturális értékeinek védelmét. Az Európai Tanács 2009. júniusi felkérése alapján az Európai Bizottság 2010 decemberében tett javaslatot a DRS-re, amelynek elfogadása a 2011. évi soros magyar EU-elnökség alatt történt meg.

A konferenciát Dr. Masát András, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem rektora nyitotta meg, aki örömmel üdvözölte a résztvevőket az egyetem dísztermében.

A konferencia első felében Dr. Tózsa-Rigó Attila tartott előadást „Kereskedelmi konjunktúra a hanyatlás korában – a dunai kereskedelem magyarországi forrásbázisa a kora újkorban (16-17. század)” címmel. Kiemelte, hogy a kora újkor az egyik legdinamikusabban fejlődő korszak volt, melyben a Duna a közép-kelet európai régió egyik fő kereskedelmi ütőere volt. Magyarországról főként a marha és borexport, illetve a posztó kivitele volt jellemző, és az országok között kölcsönös egymástól függés alakult ki. Az akkoriban lefedett térség körülbelül a mai DRS által lefedett területtel egyezett meg. Az Oszmán birodalom előrenyomulása után a legfőbb vízi út a térségben Bécs → Pozsony → Komárom → Győr voltak, Vác alatt már veszélyes volt a hajózás. A legfontosabb források, melyből az akkori útvonalakra és a szállított árukra lehet következtetni, azok az egykori vámnaplók, illetve a csempészekről megmaradt feljegyzések.

Dr. Simon Szilvia a „Vizes élőhelyek és a felszín alatti víz kapcsolata a Duna-Tisza közén” címmel tartott előadást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vizes élőhelyek a felszín alatti vizek által befolyásoltak, ezért a magyarországi védett vizes élőhelyek megfelelő kezelésének kulcsa a felszín alatti víztől való függésük megértése. A Duna-Tisza Közében jellemző egyrészt egy felszín közeli gravitációs áramlási rendszer, másrészt egy aljzati kompressziós áramlási rendszer. Ez a vizsgált területen a törésvonalak mentén felfelé történő nátrium mozgást okoz, mely szikesedéshez vezethet. A kutatónő megállapította, hogy a vizsgált terület (Szúnyogpuszta) a mélyből induló sós víz kiáramlási zónájában fekszik és a mozaikos növényzet oka sekély édesvízlencsék (feltehetően csapadék eredetűek), lokális áramlási rendszerek megléte. Az ősi szikesek alatt nagy sótartalmú víz található, a magas klorid-ion tartalom miatt feltehetően mélységi eredetű. A másodlagos szikesek (öntözés, csatornázás miatt kialakult) esetében az édesvíznél magasabb sótartalmú víz jelenik meg, mely az említett két hatás keveredéséből eredhet. Az áramlási rendszer szemlélet fontos a területhasználat, a szikes talajok javításának és a vizes élőhelyek védelmének szempontjából.

A harmadik előadó Somoskői Soma előadásának címe „Megújuló energia alapú projektek gazdaságföldrajzi vizsgálata Magyarországon a területi differenciák tükrében” volt. Bemutatta, hogy Magyarország hatalmas megújuló energia potenciállal rendelkezik (kb. 2600 PJ), de ebből 2012-ben csak 50 PJ-t hasznosítottunk, ami csökkenést jelent a 2006-os évhez képest. Pedig a megújuló energiaforrások alkalmazásának nagy előnye, hogy helyi természeti adottságokra épül, ezzel munkahelyet teremt és gazdaságilag is előnyös. Probléma vele ma Magyarországon a kiépítetlen infrastrukturális hálózat és az elutasító társadalmi magatartás. Veszélyt jelentenek a magyar jogszabályi korlátok is. Az EU célkitűzése 2020-ra a megújuló energiaforrások arányának 20%-ra történő növelése, ugyanakkor az ellátásbiztonság és a versenyképesség ellentmondásban van a környezetvédelem érdekeivel, ezért a cél megvalósulása előtt akadályok vannak. A 2007-2013 között támogatott KEOP pályázatokat áttekintve az előadó azt a következtetést vonta le, hogy a támogatottság területenként egyenlőtlen volt, viszonylag kevés új munkahelyet teremtettek a projektek és a megtermelt energia hasznosítása főként a nagyvárosokban koncentrálódott, mivel a hátrányos helyzetű térségekben, kisebb településeken megmaradt a megtermelt energia. Megállapítható, hogy minél több az elnyert támogatás, annál több a megtermelt energia mennyisége (két kivétellel).

A második szekcióban az Andrássy Európa Ösztöndíj támogatottai tartottak előadást. Poncsák Dalma a Duna-Régió árvízvédelméről beszélt. Mivel a Duna vízgyűjtője 19 különböző ország területén található, ezért az árvízvédelmet is csak nemzetközi összefogással lehet hatékonyabbá tenni. A Duna-Régióban az első árvízvédelmet érintő nemzetközi együttműködés 1994-ben indult a Nemzetközi Duna-védelmi Egyezménnyel, majd 1998-ban megalakult a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság. A bizottság feladata, hogy érvényt szerezzen az egyezmény célkitűzéseinek: fenntartható és kiegyensúlyozott vízgazdálkodás és vízhasználat a Duna-vízgyűjtő területén, a vizek védelme, minőségének javítása; veszélyek megelőzése és elhárítása (árvizek, jégár stb.); a Duna-vízgyűjtő területéről származó és a Fekete-tengerbe érkező üledékmennyiség csökkentése. A 2000-es Európai Víz Keretirányelv célja volt 2009-re a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv létrehozása (2000/60/EK). A 2007-es Európai Árvízi Irányelvet (2007/60/EK) célja az árvízi kockázatok felmérése és kezelése. A 2011-es Duna Régió Stratégia már kifejezetten a Dunát célozza, feladatai pl. az éghajlatváltozás hatásainak kutatása is, illetve a Duna menti országok közötti operatív együttműködés megerősítése. Természetvédelmi szempontból fontos a vizes árterek reaktiválása, természetvédelmi és árvízvédelmi szerepének erősítése.

Az utolsó két előadás kevésbé kötődött a Duna Stratégiához és a természetvédelemhez. Hittner Krisztina a 2014-es első világháborús centenáriumi év országonkénti előkészületeiről beszélt. Összehasonlította a hajdani győztes és vesztes hatalmak hozzáállását az emlékévhez. Az országokon átívelő közös üzenet: béke, tolerancia, ám a narratíva az egyes országoknál nagyban eltérő. A külföldi kultúrképviseletek viszont fontos szerepet kapnak az emlékévben. Katus Noémi a mai 10%-ot meghaladó munkanélküliség gyökereiről beszélt. Előadásában áttekintette a szocializmus időszakától kezdve a magyarországi foglalkoztatottság helyzetét és a munkanélküliség csökkentéséért bevezetett intézkedéseket. Bemutatta, hogy az alkalmazott aktív eszközök nem rendelkeznek megfelelő hatékonysággal. 2001 és 2006 között a nyelvi képzések és a közmunka voltak a legkevésbé hatékonyak, 2010-től azonban a korábbi eredményességi mutatókat semmibe véve, azoknak tökéletesen ellentétes módon kerültek az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök támogatásra, alkalmazásra.

A konferencia előadások elérhetőek itt.

Nemzeti Kiválóság Program