Emberre káros vegyi anyagok

Kép forrása: 
http://mplayit.com/#iphone/poisons-toxins/id/333263792
Leírás szerzője: 
GK
Toxic chemicals

A veszélyes anyagok osztályba sorolásának alapja a vegyi anyag olyan sajátossága, amelynek alapján a vegyi anyag káros hatást gyakorolhat az emberre vagy az ökoszisztémára, ha azokkal találkozik.

A veszélyességért felelős anyagtulajdonságok:

1. Fizikai-kémiai tulajdonságok

1.1. Robbanékony, robbanásveszélyes

1.2. Égést tápláló, oxidáló

1.3. Fokozottan tűzveszélyes

1.4. Tűzveszélyes

1.5. Kevéssé tűzveszélyes

1.6. Egyéb tényezők

2. Toxikológiai sajátosságok

2.1. Nagyon mérgező

2.2. Mérgező

2.3. Ártalmas

2.4. Maró

2.5. Irritatív

2.6. Túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló)

2.7. Specifikus egészségkárosító sajátosságok: szerv vagy szervrendszer specifikus hatások heveny (akut), félheveny (szubakut) vagy idült (krónikus) mérgezésben vagy azt követően, amelyek súlyosak és nem súlyosak, reverzíbilisek vagy irreverzíbilisek lehetnek

2.8. Rákkeltő

2.9. Mutagén

2.10. Reprodukció-károsító (szaporodást károsító vagy reprotoxikus)

2.10.1. fertilitást (nemző- és fogamzóképességet) károsító

2.10.2. utódkárosító

2.10.2.1. teratogén (veleszületett rendellenességeket okozó)

2.10.2.2. embriotoxikus

2.10.3. (utód)generáció-károsító

2.10.4. egyéb reprodukciót károsító hatás, pl. a tejben felgyűlt káros anyagok a szoptatás során

2.11. Egyéb jellemző tulajdonságok

2.11.1. bőrön át felszívódik

2.11.2. akkumulálódik

2.11.3. egyéb (pl. átmeneti vagy tartós hatástalan szöveti raktározás, tárolódás)

3. Ökotoxikológiai, környezetkárosító, környezetszennyező sajátosságok

3.1. Vízi öskoszisztémára gyakorolt rövidtávú káros (akut) hatás

3.2. Vízi ökoszisztémára gyakorolt hosszútávú (krónikus) káros hatás

3.3. Talajökoszisztémára gyakorolt káros hatások, stb.

 

Méregerősség szerinti osztályozás

Kategória LD50 (orális és dermális) ill. LC50 (belégzés) értékek alapján:

Nagyon mérgező: orális:<25 mg/kg; dermális: <50 mg/kg; belégzés: <0,25 mg/L/4 óra

Mérgező: orális: 25-200 mg/kg; dermális: 50-400 mg/kg; belégzés: 0,25-1 mg/L/4 óra

Ártalmas: orális: >200-2000 mg/kg; dermális: >400-2000 mg/kg; belégzés: >1-5 mg/L/4 óra

 

A vegyi anyagok káros hatásait környezettoxikológiai módszerekkel vizsgálhatjuk, mérhetjük.

A környezettoxikológia alapja a vegyi anyagok és élőlények közötti kölcsönhatás, melynek kialkulásában a két legfontosabb elem a 1. a hatás helye (receptor) és 2. a hatás módja, vagyis a vegyi anyag és az organizmus közötti molekuláris szintű kölcsönhatás.

A receptor lehet egy nukleinsav, egy membránba vagy idegvégződésbe épült specifikus fehérje és lehet egyáltalán nem specifikus molekula. A narkotikumok receptorai például nem specifikusak, azok általában hatnak a membránokra, megváltoztatva azok áteresztőképességét vagy egyéb tulajdonságát, ezáltal pedig normális funkcióját.

A molekuláris szintű kölcsönhatás következményei magasabb szinteken, tehát az organizmus, a populáció, a közösség vagy a teljes ökoszisztéma szintjén is megjelenhet, ezen válaszok bármelyikét értelmezhetjük egy környezettoxikológiai teszt mérendő paramétereként.

Molekuláris szintű; biokémiai paraméterek:

  •     stresszfehérjék termelése,
  •     anyagcsereindikátorok megjelenése,
  •     metallotionein termelés,
  •     acetilkolin-észteráz gátlás,
  •     immunszuppresszió.

Szervezet szintjén megjelenő fiziológia és viselkedésbeli jellemzők:

  •     kromoszómasérülések,
  •     lézió, nekrózis (szervkárosodás, elhalás),
  •     daganatképződés,
  •     teratogén hatások,
  •     szaporodóképesség megváltozása,
  •     viselkedés megváltozása: kompenzáló viselkedés
  •     pusztulás.

Populáció szintjén jelentkező jellemzők:

  •     a populáció sűrűsége,
  •     produktivitása,
  •     párzás sikeressége,
  •     genetikai struktúra megváltozása,
  •     kompetíció megváltozása.

A közösség szintjén jelentkező jellemzők:

  •     a közösség összetétele,
  •     a közösség diverzitása,
  •     a közösség stabilitása,
  •     energiafelhasználásának hatékonysága,
  •     a szukcesszió állapota.

Ökoszisztéma szintű jellemzők:

  •    a fajok összetétele és eloszlása,
  •    anyagcsere, elemkörforgalom,
  •    a táj megváltozása.

Ha a toxikológus és az ökotoxikológus jól le tudná írni az elsődleges hatások felsőbb szintekre vonatkozó következményeit, akkor egyszerű vizsgálatok eredményei, vagy akár pusztán a vegyi anyag szerkezetének ismerete alapján jól tudnánk előre jelezni az ökoszisztéma egészére várható hatást. Ma még távol vagyunk ettől a tudástól, így általában a felsőbb szinteken jelentkező válaszparaméterek mérését kell választanunk, nem pedig  a az alső szinteken sokkal korábban jelentkező jeleket.

A káros hatások mérésére szolgáló leggyakoribb teszteket a  79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete adja meg. Ezek a mószerek a vegyi anyagok toxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét kapjuk meg. 

Általános bevezetés
1b akut orális toxicitás − fix dózisú eljárás
1c akut orális toxicitás − toxicitási osztály meghatározása
2 akut toxicitás belégzéssel
3 akut toxicitás bőrkontaktussal
4 akut toxicitás: bőrirritáció, maró hatás
5 akut toxicitás: szeirritáció, maró hatásn
6 szenzitizálás (érzékenyítés) bőrön
7 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (orális)
8 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (belégzés)
9 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (bőrkontaktus)
10 mutagenitás − in vitro emlőskromoszóma-rendellenességi teszt
11 mutagenitás in vivo emlős csontvelő kromoszóma-rendellenességi teszt
12 mutagenitás emlős eritrocita mikronukleusz teszt
13/14 mutagenitás reverz mutációs teszt baktériummal
15 génmutáció Saccharomyces cerevisae felhasználásával
16 mitotikus recombináció Saccharomyces cerevisae felhasználásával
17 mutagenitás in vitro emlőssejt génmutációs teszt
18 DNS-károsodás és javítás nem ütemezett DNS-szintézis emlőssejt, in vitro
19 nővér-kromatidák kicserélődése, in vitro
bioteszt
20 nemek által irányított recesszív pusztulási teszt Drosophila melanogaster
felhasználásával
21 in vitro emlőssejt transzformációs teszt

22 rágcsáló, domináns letális teszt

23 emlős éretlen spermasejt kromoszóma rendelenességének teszt
elése
24 egérembrió teszt

25 egér, öröklődő transzlokáció

26 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval

27
szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, nem rágcsálóval
28
szubkrónikus toxicitás bőrkontaktussal, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
29
szubkrónikus toxicitás belégzéssel, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
30 krónikus toxicitási teszt

31 teratogenitási teszt −rágcsálóval és nem-rágcsálóval

32 rákkeltő hatás (karcinogenitás) teszt
elése
33 kombinált krónikus toxicitási és karcinogenitási teszt

34 egy-generációs reprotoxicitási teszt

35
két-generációs reprotoxicitási teszt
36 toxikokinetika

37 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel történt akut expozíciót követően

38
késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel 28 napon át ismételt dózisú expozíciót követően
39 nem ütemezett DNS-szintézis (UDS) emlős májsejtekkel, in vivo

40 bőrkorrózió (in vitro)

41 fototoxicitás − in vitro 3t3 nru fototoxicitási teszt

42 bőrérzékenyítés (szenzitizálás): helyi nyirokcsomó teszt

43 neurotoxicitási tanulmány rágcsálóval