Oncorhynchus mykiss

Kép forrása: 
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/db/Trout.jpg
Leírás szerzője: 
Németh Gabriella
Oncorhynchus mykiss

Tesztorganizmus neve

Latin név

Oncorhynchus mykiss 

Magyar név

Szivárványos pisztráng

Angol név

Rainbow trout

Rendszertani besorolás 

-          ország

Animalia (Állatok) [1]

-          törzs

Chordata (Gerinchúrosok)[1]

-          osztály

Actinopterygii (Sugarasúszójú halak) [1]

-          rend

Salmoniformes (Lazacalakúak) [1]

-          család

Salmonidae (Lazacfélék) [1]

-          nemzetség/nem

Oncorhynchus [1]

-          faj

Oncorhynchus mykiss [1]

Tesztorganizmus jellemzői 

Élőhely

Folyók, patakok, tavak [1]

Fontosabb külső jegyek

Megnyúlt, hosszú test (25-50 cm), oldalt kissé lapított magas faroknyéllel. Hát- és farokúszó között zsírúszója van. Feje kisebb és tompább, mint a sebes pisztrángé, a felső állkapcsa kissé rövidebb, de a szájnyílása széles. Testét fekete pettyek és pontok tarkítják, oldala mentén széles, vörös hosszsáv húzódik, a szivárvány színeiben ragyog. Tiszta vízben a teste szinte láthatatlan, sötét vízben csak vöröses csíkja világlik ki. [1]

Táplálkozás

Rovarokkal, ebihalakkal, kis halakkal, békákkal táplálkoznak. [1]

Szaporodás

Ivarérettségüket két évesen érik el. Az ívás időszakban az elterjedési helytől függően eltérő: decembertől májusig Közép-Európában, márciustól áprilisig az USA-ban zajlik. A hal a kavicsok közé vájt mélyedésbe rakja az ikráit. A nőstény testkilogrammonként 1600-2000 ikrát rak le. Az ivadék 100-150 nap alatt kel ki. A fiatal egyedek gyorsan nőnek. [1]

Egyéb fontosabb jellemzők

A kis halak rajokat alkotnak, de amint elérik a 3 kg-os testtömeget, magányossá válnak és területhez kötődnek. Maximum 7 évet élnek. [1]

Szabványok és referenciák

Szabványosított tesztmódszer?

Igen.

Szabvány típusa, száma

US EPA 850-1730 [2]; OECD 204 [3]; OECD 203 [4]; OECD 2010 [5]

Nem szabványos tesztmódszerek

 

Környezettoxikológiai alkalmazás 

Tesztorganizmus fenntartása

A tesztorganizmust nagyon tiszta vízben kell fenntartani, hogy a tesztek sikeresek legyenek. Ivóvizet, természetes vizet vagy kezelt vizet is adagolhatunk az akváriumba a halaknak. A vizsgálatok előtt 2 héten keresztül olyan hőmérsékletű vízben kell tartani őket, amelyben a vizsgálat majd végbe megy, és speciális diétán kell tartani, fehérje dús tápot kell adni nekik naponta legalább egyszer. Vizsgálatok előtt ellenőrizni kell, hogy abnormális tulajdonságokkal nem rendelkeznek-e. 12-16 órán keresztül kell megvilágítani az akváriumot, a hőmérséklet +/- 2 oC-ot változhat. [3] [4]

Teszteléshez használt organizmus jellemzői

Fiatal (14 napos), azonos méretűeket, legalább 10 darab pisztrángot kell kiválasztani. Testhőmérséklete 13-17 oC, maximális testhossz: 5-8,0+/-4,0 cm, és 1,0-0,5 g között legyen a testtömege. Ismert lipid és fehérje tartalmú táppal kell etetni a halakat testtömegüknek megfelelően naponta egyszer. A víz keménysége kb. 50-250 CaCO3 mg/liter legyen és pH-ja 6,0-8,5. A víz oxigénkoncentrációjának meg kell egyeznie legalább a levegő telítettségi értékének 80 %-ával. [3] [4]

A vizsgálat megkezdése előtt meg kell mérni a halak testhosszát és méretét.

Tesztorganizmus érzékenysége

Vízi ökoszisztémát veszélyeztető vegyi anyagokra érzékeny: nehézfém szennyezés (Pb, Cu, Zn, Hg, Cd, Ni), kationok és anionok (Ca, Mg, Na, K, Cl, SO4) peszticidek. [2]

Tesztmódszer alkalmassága

Víz és üledék tesztelésére alkalmasak. [2]

Tesztelés elve

Egy vagy több fajt alkalmazó, állati, laboratóriumi, krónikus teszt.

Fél-statikus vizsgálat (semi-static test):

Az oldat áramlása nélküli vizsgálatról van szó, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat során a hosszabb időszakok (pl.: 24 óra) után ki kell cserélni az oldatokat. A maximális terhelés 1,0 g hal / liter víz lehet. [3] [4]

Átfolyásos vizsgálat (flow-through test):

A vizsgálat során a vizet folyamatosan cseréljük a vizsgálati kamrákban. Átfolyásos rendszer esetében magasabb terhelés is elfogadható, mint fél-statikus vizsgálatnál. A tesztelési tartály cseréje meghatározott időközönként szükséges. A tartály belső felületét legalább hetente kétszer kell tisztítani. [3] [4]

A vizsgálatok során mérjük, hogy adott koncentrációjú szennyezőanyag vízbe juttatásakor meghatározott idő múlva mennyi hal marad életben és milyen fizikális elváltozások tapasztalhatóak rajtuk.

 

Tesztmódszer leírása

Megfelelő töménységű törzsoldat készítünk a szennyezőanyagot tartalmazó víz vagy üledék mintából. Ebből hígítással elkészítjük a méréshez szükséges koncentrációkat. A hígításhoz analitikai tisztaságú ionmentes vagy desztillált vizet kell használni, aminek a vezetőképessége maximum 10 μS/cm. [3] [4]

Vízben rosszul oldódó vegyi anyag esetén az oldódást segíthetjük mechanikai diszperzióval, szerves oldószerrel, emulgeálószerrel vagy diszpergálószerrel. A segédanyagok koncentrációja a vizsgálati oldatban nem haladhatja meg a 100 mg/l-t. [3] [4]

Bármilyen segédanyag használata esetén, a kontroll halakat is ki kell tenni a segédanyag ugyanolyan koncentrációjának, mint amelyet a vizsgálati sorozatokban alkalmaztunk. [3] [4]

A vizsgálatok során nem szüksége a pH-érték beállítása. Azonban ha bizonyítani lehet, hogy a pH-nak jelentős hatása van a teszt eredményére, akkor ajánlatos a pH beállítása után megismételni a mérést. [3] [4]

 

Mérési végpontok

Pusztulás vagy mozgásképtelenség. Egyéb megfigyelhető elváltozások: méretbeli változás (tömeg, hossz), eltérő válaszreakciók a külső ingerekre, táplálékfelvétel csökkenése, megszűnése. A vizsgálat végén meg kell mérni a tesztorganizmusok hosszát és tömegét. [3] [4] [5]

Vizsgálati végpontok

LC 20, 50., például: LC50: > 97 mg/l szulfoszulfuron (növényvédőszer) esetén [2] [4] [6] NOEC. [3] [5]

Méréshez szükséges műszerek

A tesztedénynek legalább háromszorosának kell lennie a legnagyobb tesztorganizmus magasságához képest. A víz hőmérsékletének 12 oC-nak kell lennie. [2] Fontosabb eszközök: hőmérő, pH mérő, oxigén-koncentráció mérő, vízkeménység mérő, hőmérsékletszabályozó. Ezeknek az eszközöknek és berendezéseknek kémiailag semleges anyagból kell készülnie. A teszt során a pH-t, oldott oxigént és hőmérsékletet legalább hetente kétszer kell mérni. [3] [4]

Tesztek időigénye

Akkut: 14 nap [2] [4], krónikus: kb. 28 nap. [3] [5]

Egyéb 

Megjegyzések

 

Szerző által felhasznált források: 

[1] Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sziv%C3%A1rv%C3%A1nyos_pisztr%C3%A1ng

 

[2] US EPA 850-1730 (1996) Ecological effects test guidelines OPPTS 850.1730 fish BCF. US EPA Szabvány

 

[3] OECD 204 (1984) OECD guidelines for testing of chemicals, fish, prolonged toxicity test: 14-day study. OECD szabvány.

 

[4] OECD 203 (1992) OECD guidelines for testing of chemicals, fish, acute toxicity test. OECD szabvány.

 

[5] OECD 210 (1992) OECD guidelines for testing of chemicals, fish, early-life stage toxicity test. OECD szabvány (jelenleg módosítás alatt áll).

 

[6] Monsanto Hungária Kft: http://www.monsanto.hu/ba/Athos-5834hu-hu.pdf, Kereskedelmi termékre vonatkozó biztonságtechnikai adatlap

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE <![endif]-->