Barázdáshátú vincellérbogár lárvái

Kép forrása: 
http://bonsaigallery.hu/lap/betegsegek/betegsegek.htm
Leírás szerzője: 
Gruiz Katalin
Barázdáshátú vincellérbogár lárvái

A barázdáshátú vincellérbogár (Otiorhynchus sulcatus) rendszertani besorolása:

  • Törzs: Arthropoda
  • Osztály: Insecta
  • Rend: Coleoptera
  • Alrend: Polyphaga
  • Család: Curculionidae

Az ormányosbogarak (Curculionidae) családjába tartozó barázdáshátú vincellérbogár jelentős kártevőnek számít a nyugat-magyarországi díszfaiskolákban, valamint egyre több kiskerttulajdonos kertjében is.

A barázdáshátú vincellérbogár 8–12 mm hosszú imágója nem tud repülni, mivel a fedőszárnyai összenőttek és a hártyás szárnyai hiányoznak. A kertevő felismerhető a szárnyfedőkön található jellegzetes sárgás pikkelyszőrökről, melyek szárnyfedőnként 25–30 kis foltot alkotnak. Sötétben aktív, így éjszaka táplálkozik, nappal a növények, levelek, konténerek pereme alá, illetve a talajrögök közé húzódik. A nőstény a petéit egyesével vagy csoportosan a talajba, a növények közé helyezi, a peterakás hónapokig is eltarthat. A kibújó kis fehér, enyhén sárgás kukac típusú lárvák először csak 2 mm hosszúak, de utolsó lárvaállapotban a 12 mm-t is elérhetik. A lárva a talajban telel, majd itt bábozódik be. Az első imágók a talajban május közepén jelennek meg.

Az eddig végzett felmérések alapján a polifág kártevő tápnövényköre széles. Károsítását eddig havasszépe-, szamóca-, szőlő-, puszpáng-, árvácska-, rózsa-, kankalin-, madárbirs-, kecskerágó-, hamisciprus-, borostyán-, tiszafa-, babérmeggynövényeken észlelték, a hazai és a nemzetközi irodalmi adatok mindezek mellett a málna, az azálea, a ciklámen, a begónia, a primula, a krizantém, a gerbera, a muskátli és a kecskerágó kártevőjeként is megemlítik.

Az imágók a levélszéltől induló, U alakú berágásokat, majd a levél közepéig is behatoló rágásokat végeznek, ezzel a növények díszítőértékét jelentősen csökkentik. A lárvák kártétele súlyosabb, mivel a gyökerek hámozgatása, majd átrágása következtében a növények hervadnak, növekedésben visszamaradnak, súlyosabb esetben pedig elszáradnak.

A kártevő ellen biológiai védekezési módszert is alkalmazhatunk. Az imágókat nagyságuk és repülésképtelenségük miatt kézzel is viszonylag könnyen összegyűjthetőek. Mivel nappal rejtőzködnek, a konténerek peremének alsó részét ujjal körben átvizsgálva, vagy kiskertekben egyenetlen felületre kihelyezett régi deszkát felemelve könnyen gyűjthetőek. Nappali búvóhelyként szolgálhat, ha egy agyagcserepet nedves papírral kibélelünk és tápnövényt ültetünk bele, majd kihelyezzük a veszélyeztetett növények közvetlen közelébe. Sötétedés után szintén egyszerűen gyűjthetőek, ekkor a tápnövényeken és a növényház falán találhatunk imágókat.

A faiskolák tapasztalatai alapján a lárvák elleni kémiai védekezés a lárvák ellenállósága miatt kevésbé hatékony. Ezért egy rovarpatogén fonálféreget (Heterorhabditis bacteriophora) próbálnak alkalmazni. A fonálféreg, valamint a bélcsatornájában vele szimbiózisban élő baktérium közösen pusztítják el a barázdáshátú vincellérbogár lárváját.

Szerző által felhasznált források: 

http://taxonomicon.taxonomy.nl/TaxonTree.aspx?id=27083&tree=0.1

Barázdáshátú vincellérbogár - egy veszélyes kártevő, Növényvédelem, 2006/4. száma