Cserebogár lárva (pajor)

Kép forrása: 
http://www.arkive.org/common-cockchafer/melolontha-melolontha/image-A17918.html
Leírás szerzője: 
Gruiz Katalin
Cserebogár lárva (pajor)

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) rendszertani besorolása:

  • Törzs: Arthropoda
  • Osztály: Insecta
  • Rend: Coleoptera
  • Alrend: Polyphaga
  • Család: Scarabaeidae
  • Nemzetség: Melolontha

A májusi cserebogár az egyik legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű európai cserebogárfaja. Teljes átalakulással fejlődik ki, 3-4 év alatt, így hazánkban is háromévenként, április–májusban tömegesen rajzik. 

A megtermékenyített nőstény a talajba, növényekkel sűrűn benőtt helyeken petézik. Ekkor 2-3 alkalommal, egy-egy csomóba 20–30 petét rak. A peték a talajnedvesség hatására duzzadnak meg, fejlődnek ki. A lárvák 30–50 nap múlva kelnek ki, többnyire június végétől. Először a peterakás évében, a nyár végén vedlenek, másodjára a következő nyár elején. A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik és vastagszik. Lábai a test elején, a barna fej közelében vannak. A fiatal lárvák humuszevők, az idősebbek polifág gyökérkártevők.

A legkárosabb az idős lárva. A lárva fejlődésének üteme függ a hőmérséklettől, a humusztartalomtól és a talajnedvességtől. Két telet tölt lárva alakban, ez idő alatt végig a talajban található, akár 1 méter mélyen. A lárva kora a fejtok méretéből állapítható meg (első év: 2–3 mm; második év: 3,5–5 mm; harmadik év: 6-7,5 mm). A harmadik év nyarának közepén bábozódik nagyjából egy ásónyomnyi mélyen. A bábbölcsőben kialakult szabadbábból őszre fejlődik ki az imágó, ami nem jön a felszínre, hanem a talajban telel át. Az imágó 23–30 milliméter hosszú. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatóak, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi.

A lárvák, pajorok a gyökereket károsítják, változatos módszerekkel védekezhetünk ellenük. A pajorok számának csökkentéséhez alkalmazható módszer a csalogató növények kiültetése. A védendő növények közé csalinövényként zöldségpalántákat, szamócatöveket, saláta palántákat ültetve, a talajt jól belocsolva, a  cserebogárpajorok a nedves talajban odavándorolnak, és elkezdik fogyasztani azoknak a gyökereit. Fontos, hogy a  többi (védendő) növényt kicsit szegényesebben öntözzük, hogy a szárazabb talajból a lárvák elinduljanak és megtalálják a csali növényeket. Amint a csalinövény lankadni kezd, a teljes gyökérzettel együtt kiássuk, és elpusztítjuk a pajorokat. A cserebogárpajor ellen hasznos a gyakori talajlazítás, amibe a kapálás, ásás, és a szántás is beletartozik. Az őszi szántás sok pajort a felszínre forgat, és az ott megfagyhat vagy megeszik a madarak. Hasonló hatása van egyéb mélyebb talajművelésnek is pl. tárcsázás.

A cserebogárpajor jelenlétére utaló tünetek: Sárgás-barna foltok a gyepen, növények cserjék hervadása, lankadása.