Oniscus asellus

Kép forrása: 
http://micropics.org.uk/Oniscidae/oniscus/asellus/oniscus%20asellus.htm
Leírás szerzője: 
Őrsi Kálmán

Törzs:                      Arthropoda
 Altörzs:                   Crustacea
  Osztály:                 Malacostraca
   Rend:                    Isopoda
    Család:                Oniscidae
     Nemzettség:       Oniscus

      Faj:                    O. asellus


Testfelépítés

Ovális-kerekded alakú, hát-hasi irányban erősen lapított ászkafaj. Színük jellemzően csillogó szürkésbarna, háti felszínén szabálytalan elrendezésű sárgásfehér foltokkal, amelyek a tergitek (szélesebb hátoldali félgyűrűk) két szélén hosszanti sávokként húzódnak végig. Külső meszes vázzal (exoskeleton) rendelkeznek, amelyhez 14 végtag kapcsolódik. A potrohlemezek közül 5 szabadon marad, de a hatodik  összenő a telsonnal (utolsó testszegmens). Hosszuk 15−18 mm, szélességük 6 mm körüli. Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolódik. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez ún. cephalothoraxot alkot. A fej kb. kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles, kétoldalt erős nyúlványokat visel, a középső homloklebeny nem ilyen fejlett. A kétoldalt elhelyezkedő szemek (18–22) 4 sorba rendezett ocellusból állnak. Az első öt potrohszelvényen egy-egy pár potrohláb található. Az érzékszervek közül a legfontosabbak a csápok, amely nyolcízű: 5 nyélízbõl és 3 ízű csápostorból felépített. Előbbiek közül az ötödik a legfejlettebb, hossza a csápostor hosszát is meghaladja. A szelvények hátsó sarka csúcsba húzódik, a potrohszelvények körvonala követi az előzőekét, így alakul ki a jellegzetes testalak. A telson lényegesen hosszabb, mint amilyen széles, hosszú, keskeny-háromszögű végrésszel.

Élőhely

A faj megtalálható a korhadó fákban, kövek alatt, rönkökben. Gyakran előfordul nedves tornácokon, gazdasági épületekben. A faj nyugat-atlanti eredetű. Egész Európában elterjedt, Olaszországtól Dél-Skandináviáig, az Ibériai-félszigettõl Oroszországig, valamint a Balkán északi részén. Távolabbra is eljutott emberi közvetítéssel, így megtalálható Grönlandon, Észak-Amerikában, az Antillákon és Madeirán is. A mediterrán területekről, valamint a Dél-Balkánról hiányzik. Magyarországon ritka.

Táplálék

A faj legfőbb tápláléka a zöldségek, holt növényi és állati szerves anyagok (detritusz), rothadó fakéreg. Fontos szerepük van a lebontási folyamatokban. A zöldségek közül a nedvdús, húsos terményeket (burgonya, hagyma, répa, káposzta, gyökérzöldség, gyümölcs) fogyasztják. A gyökerekben, gumókban kisebb-nagyobb szabálytalan alakú üregeket, a leveles növényrészeken változó alakú karéjokat, lyukakat rágva károsítanak.

Viselkedés

A ragadozók elöli menekülési reflexszel rendelkezik a faj. A legfőbb ragadozók: varangyok, cickányok, sünök, baglyok, róka, százlábúak tartoznak. Két egyed találkozásakor a csápok összeérintésével mintegy "információt cserélnek". Vedlés után az egyedek gyakran megeszik a kitin vázukat, így pótolva a kalcium veszteséget.

Szaporodás

Petékkel szaporodnak, éjjel tevékenyek.