Üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)

Kép forrása: 
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Rabbit-closeup-profile-looking.jpg&filetimestamp=20070629062032
Leírás szerzője: 
Szörényi Nóra
Rabbit

Rendszertani besorolás:

  • Ország: Állatok (Animalia)
  • Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
  • Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
  • Osztály: Emlősök (Mammalia)
  • Alosztály: Elevenszülők (Theria)
  • Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
  • Öregrend: Euarchontoglires
  • Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha)
  • Család: Nyúlfélék (Leporidae)
  • Nem: Oryctolagus
  • Faj: Oryctolagus cuniculus
  • Alfajok:

Oryctolagus cuniculus algirusOryctolagus cuniculus brachyotus

Oryctolagus cuniculus cnossiusOryctolagus cuniculus cuniculus

Oryctolagus cuniculus habetensisOryctolagus cuniculus huxleyi

 

1, Előfordulás, élőhely:

A negyedkorban még szerte Közép-Európában előfordult. Az utolsó eljegesedés után elterjedési területe az Ibériai-félszigetre és Északnyugat-Afrikára húzódott vissza. Betelepítés útján került vissza Európa szinte valamennyi országába.

Napjainkban csak Skandinávia nagy részén, Finnországban, a Baltikumon és a Balkánon nem fordul elő. Betelepítették Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, és Új-Zélandra.

A faj iránti nagy érdeklődésre és a telepítési kedve jellemző, hogy az 1900-asévek elején a történelmi Magyarország 63 vármegyéjéből 52-ben jelentettek lelövést. A XX. Század elején, Magyarországon a Kisalföldön és Délnyugat-Dunántúlon. Az 1950-es években a Kisalföldön, Mezőföldön, és a Duna-Tisza közén, az 1980-as években főként a Duna-Tisza közén, 1999-ben pedig Bács-Kiskun, Pest és Tolna megyében fordult elő nagyobb számban.

Élőhelyét tekintve Európai elterjedési területén száraz gyepeken, réteken, laza állományszerkezetű erdőkben, erdő szélén, sövények mentén fordul elő. Kerüli az 500 m feletti térszinteket, hegyvidéki fenyveseket, általában a hideg és nedves élőhely-típusokat. Magyarországon elsősorban a laza homokos talajokat kedveli. Mivel földalatti kotorékban él, ezért csak tartós vegetációval borított területek jöhetnek szóba élőhelyéül. A homokvidéken ezek a talajműveléstől nem érintett erdők és bokrosok. A tarvágásokat követőtuskózások után képződő tuskósorok kiválóhelyet jelentenek megtelepedésére. Rekultivált kavics- és homokbányákban is szívesen megtelepszik.

2, Morfológia, felépítés:

Külsőleg az üregi nyúl hímje és nősténye nem térnek el egymástól.

Szőrzete szürkés vagy sárgásszürkés, a tarkója és a nyak vöröses, a hasa, a lábak belső oldalai és a farok alsó része piszkosfehérek. A farok felső fele fekete. A füle színe barna, a fülhegye sohasem fekete. Gyakoriak a különféle színváltozatok.

Az üregi nyúl fülei rövidebbek, mint a mezei nyúlé, előrehajtva nem érik el az orr hegyét. A mellső lábakon 5, a hátsó lábakon 4 ujj található. A mezei nyúlnál kisebb, feje rövidebb. Lekerekített, mellső és hátsó lábai csaknem egyforma nagyok. Emlőinek száma 3-5 pár.

A házi nyúl őse, ezért − ha az kikerül a szabad természetbe és elvadul - eredményesen szaporít. Alsó metszőfogai folyamatosan nőnek, ezért azokat koptatni szükséges. A nyoma és nyomképlete hasonlít a mezei nyúléra, de arányosan kisebbek. Ürüléke 7-9 mm-es átmérőjű bogyó, amit gyakran egy helyen halmoz fel.

3, Táplálkozás:

Az üregi nyúl növényevő: fűféléket, lóherét, fakéreget, gyökereket és lágyszárú növényeket fogyaszt, valamint az ember által termesztett gabonát és zöldségeket. A fiatal fák kérgét elsősorban télen rágja le. A kifejlett példányok tápláléka erős szezonalitást mutat. Napi aktivitása 17−05 óra közötti, ebben az időszakban veszi fel a táplálékát. Az anyák étrendje befolyásolja a nyúlfiak későbbi táplálkozását. A kisnyulak minden esetben előnyben részesítik azt a táplálékot, amit anyjuk fogyasztott. Ezt az információt már az elválasztás előtt, sőt a magzati korban megkapják. A drasztikus elválasztást követően nincs lehetőségük tanulni anyjuktól. Az első információk magzati korban a véráram útján a méhlepényen keresztül érik a magzatot. A második mód az anyatej íz- és szagingerein keresztüli információszerzés, végül a vacokban elhelyezett bogyók szagolgatása és elfogyasztása révén. Mivel az anya elválasztáskor semmilyen segítséget nem nyújt a kicsiknek, ezért csak azok az egyedek képesek életben maradni, amelyek keveset hibáznak a szilárd táplálék megválasztásában.

4, Szaporodás és szokások:

Az újszülöttek 40-45 g-os testtömeggel, csupaszon, vakon, süketen jönnek a világra. Első szőrzetük 6-8 napos korukban nő ki, ezzel együtt kezdenek hallani, szemük a 10. napon nyílik ki. Négy hetes korukig szopnak, a végleges szőrzetük a 6-7. héten alakul ki. Teljes testméretüket egy éves korukra érik el. Mind születéskori, mind felnőttkori ivararány az 1:1 körüli értéket mutatja. A fiatalok 6-8 hónapos korban ivarérettek, ami azt jelenti, hogy potenciálisan már a születésük évében szaporíthatnak. Ezt azonban csak azok a nőstények képesek megtenni, melyeknek a testtömege meghaladja a 800 g-ot. Többnyire a fiatalok csak a következő év tavaszán vesznek részt a szaporításban.

Az üregi nyúl párzását pepecselésnek hívjuk. A vetélkedő hímek össze-össze ugranak és a mellső lábaikkal pofozzák egymást. Magát a párzást a terelés/hajtás, a farok mozgatás és vizelés előzi meg. Többnyire éjszaka, illetve a kotorékban párzanak. A párzási időszak januártól augusztusig tart, kezdetét nagymértékben befolyásolja az időjárás. A vemhesség utolsó napján a nőstény földalatti fészeküreget készít, az ellés itt történik. Az ellő vacok száraz fűvel és a testéről tépett szőrrel jól kibélelt kamra, a lakókotorék mellett. A párzási aktus maga váltja ki a petesejt leválást, azt követően történik meg a megtermékenyítés. Vemhessége 28-31 nap. A nőstények az ellést követő napon már pározhatnak, amíg az egyik almot szoptatják, a másikat hordják ki. Az ellés a márciustól októberig folyamatosan tart.

Az ellés a márciustól októberig folyamatosan tart. Az alom nagysága általában 5-6 egyed. A nőstény naponta egyszer ugyanabban az időben keresi fel a kölyköket és mintegy öt percig szoptatja őket. Az anya mikor elhagyja a kotorékot, annak bejáratát mindig lezárja, betakarja. A kisnyulak életük első három hetét az ellő-vacokban, a külvilágtól elzárva töltik. A szopás során az anya semmilyen segítséget nem nyújt a kicsiknek, nem tisztogatja őket. A távozása előtt mindig elhelyez néhány ürülékbogyót a fészekben, amit a kicsik először csak szagolgatnak, majd 10 napos koruk után el is fogyasztanak. Az elválasztás drasztikus, az anya és a kolónia többi nősténye el is zavarhatja a kicsiket.

Az állat társas, nagy közösségekben él. A kolónián belül nagycsaládokban élnek. Egy-egy hím általában több nőstényből álló háremet tart. Együtt védik meg területüket a szomszédos családokkal szemben. Nemcsak a családokon belül jellemző a szigorú hierarchikus rend, hanem a csoportok között is. A legerősebb hímet illeti a legkedvezőbb hely, mellette telepszik meg a második legerősebb csoport, és így tovább. Az alacsonyabb rangú családoknak be kell érniük a kevésbé megfelelő, szélső területekkel. Territoriális viselkedésük a szaporodási időszak alatt a legkifejezettebb. Emiatt ha nagy az állománysűrűség, az alacsonyabb rangú nőstényeknek nem születik utódja, vagy csak keveset fialnak. Dombvidéken, laza homokos talajokon mindenütt otthonos, itt készíti tágabb, katlanban végződő föld alatti lakását. Kedvenc élőhelye a rövid füvű puszták, bokros legelők, de a kedvező fekvésű fenyvesek széle is. Nagyfokú alkalmazkodóképességére utal, hogy még repülőtereken és nagyvárosi parkokban is előfordul. Ahol nem tud üreget ásni, ott farakások alatt, tárolóhelyek réseiben, vasúti berendezések rejtekében bújik meg, vagy másféle búvóhelyet keres magának.

Az üregi nyulak a vacokban alszanak, és hozzák világra kölykeiket. Túlnyomórészt alkonyatkor és éjjel mozognak. Ha nem zavarják őket, néha nap közben is előbújnak. A meleg, száraz időt kedvelik, esőben viszont nem szívesen hagyják el üregüket. Az üregi nyúl territóriuma határát szagjelekkel tűzi ki. Különleges bélmirigyeik segítségével az egyedek mind másként jelölik ürülékbogyóikat, majd a terület határán vagy egy feltűnő, gyakran látogatott helyen pottyantják el. Bár az üregi nyúl elsősorban szaglás útján tájékozódik, a látásnak is fontos szerep jut: meneküléskor magasra dobja a farkát, úgy, hogy annak alsó része fehéren kiviláglik, társai tehát könnyen tudják követni. Cikcakk vonalban menekül, hogy megszabaduljon ellenségétől. Mivel látómezeje 360 fokos (felágaskodva teljesen körbelát, csakúgy, mint a mezei nyúl), futás közben is szemmel tudja tartani üldözőjét. Veszély esetén hátsó lábával dobol a földön: így figyelmezteti fajtársait, azok pedig villámgyorsan eltűnnek az üregben. Ha dobolás közben hátsó lábukra egyenesednek, az a súlyos veszély jelzése. 

5, Állományviszonyok, védettség és szerep az ökoszisztémában

Az üregi nyulak állománydinamikájában ciklikusság figyelhető meg. Általában 7-9 éves magas, feldúsult állomány után legalább ilyen hosszú visszaesés tapasztalható. A hanyatlással rendszerint együtt jár a magas állománysűrűség következtében állományszabályzóként fellépő mixomatózissal. Az utóbbi években szinte összeroppant a magyar üregi nyúlállomány, melynek fő oka az RHD (nyulak vírus okozta vérzéses betegsége) megjelenése volt. A jelentős állománycsökkenés a terítékben is megmutatkozott. 1999 terítéke 189 példány volt. 2006 terítéke 34 egyed. A 2007- es becslésről nincs adat. A jelentős állománycsökkenés miatt az üregi nyúlnak gazdasági jelentősége nincs, károkozása elhanyagolható.

A kifejlett üregi nyúlnak kevés ellensége van, a beteg vagy fiatal állatokat azonban gyakran ejti zsákmányul róka, hermelin, közönséges görény vagy macska, de a héja és az uhu is elkapja őket; főként mégis a betegségek tizedelik. Ahol gyakori, némelyik, ragadozó egy időre csakis rá vadászik.

A betelepítések következtében széles körben elterjedt, sőt, kártevőnek számít a világ nagy részén, eredeti élőhelyén azonban visszaszorulóban van különféle betegségek, a vadászat és bizonyos betegségek következtében. A Természetvédelmi Világszövetség emiatt – az idegen területek üregi nyulait nem számítva – mérsékelten veszélyeztetettnek tekinti a fajt. A megmaradt állománya mindenképpen kíméletet érdemel, populációjának rehabilitációjára kell törekedni.

 

6, Kapcsolata a talajjal:

Az üregi nyúl föld alatti kotorékban él, melyet laza, homokos talajba ás. Nem ragaszkodik oly kizárólagosan a száraz talajhoz: néha-néha nedves helyeken is letelepszik. A mocsaras, alacsony helyeken nem ásnak mélyebb lakásokat, mert hamar talajvizet érnének, hanem egész egyszerűen a sűrű bokrokban ülnek, vagy legfeljebb közvetlenül a föld felszíne alatt, majdnem vízszintesen haladó járatokban tartózkodnak.

Utódgondozás idején, amikor nőstény reggel és este elhagyja a vackát, hogy a szántóföldeken vagy erdőültetvényeken legeljen, földdel óvatosan eltömi annak bejáratát.

Az üregi nyúl sokkal több látható kárt okoz, mint a mezei nyúl. A földet minden irányban aláássa, ezzel nagy kárt okozva a faállományban, különösen a tűlevelűekben.