Campodea emeryi (Lábaspotrohú faj)

Kép forrása: 
http://www.flickr.com/photos/fotoserra/2412396553/lightbox/
Leírás szerzője: 
Kárpáti Zoltán
Lábaspotrohú

Campodea emeryi

Ország (Regnum): Állatok (Animalia)

Törzs (Phylum): Ízeltlábúak (Arthropoda)

Altörzs (Subphylum): Hatlábúak (Hexapoda)

Osztály (Classis): Entognatha

Rend (Ordo): Lábaspotrohúak (Diplura)

Alrend (Subordo): Rhabdura

Főcsalád (Superfamilia): Campodeoidea

Család (Familia): Campodeidae

Nem (Genus): Campodea

Faj (Species): Campodea emeryi

Alfajok (Subspices): Campodea emeryi spelaea

Rendi sajátoságok:

Kinézet: Ggyengéd, fehéres vagy sárgás színű állatkák.

Felépítésük: Szemük soha sincs, de van egy pár sokízű csápjuk, amelyet reszketve, tapogatva ide-oda mozgatnak. Szájrészeik „entotrophok”, mert rágójuk és állkapcsuk nem ízületileg van összekötve a fej külső falával, mint a többi rovarokon, hanem alaprészeivel a fej belsejébe van bemélyesztve, úgyhogy csak a hegyük nyúlik ki. Alsó ajkuk nagyrészt összenőtt a fej falának a szomszédos részeivel. Minden Diplurának háromszelvényes tora, hat lába, megnyúlt, világosan tízszelvényű potroha és ennek végén mindig két hosszú fartoldaléka (cerci) van.

Malpighi-edényeik gyakran hiányzanak. A lélegzést a tracheákon és a finom bőrön kívül vékonyfalú ventrális zacskók végzik, amelyek párosával a potrohszelvények has oldalán helyezkednek el és rendesen be vannak húzódva. Nagyon nedves levegőben vér duzzasztja meg őket, úgyhogy hólyagszerűen előbuggyannak.

Élőhely: Nedves földben kövek, vagy korhadó növényi részek alatt, korhadó, nedves fában élnek és e mellett rendkívül fénykerülők.

Táplálék: Különböző bomló hulladékok, állati és növényi lágy anyagok.

A Campodea nem:

A Campodea igen világosan mutatja a Diplurák alakját: elől a kerek, jól elkülönült fejen egy pár sokízű, hajlékony csáp, a toron pedig három pár láb van, amelyekkel a rovar gyorsan tovarohan, ha rejtekhelyének hirtelen felfedésekor megriad. A tíz szelvényből álló potroh végén két hosszú, merev, számos ízből összetett serteszerű farokfüggeléket látunk, amelyek tapintási ingerekre érzékenyek, és úgy látszik, hogy bizonyos értelemben mint hátulsó csápok szerepelnek. A fej szomszédos részeivel összenőtt alsó ajak (labium) közepén két széles, a belső karéjoknak megfelelő kiugrást visel, amelyek mögött két kis, a külső karéjokként felfogott, kúp áll. Az ajaktapogatókat csak két rövid, ízeletlen nyúlvány képviseli. Az állkapcson különálló belső és külső karéjt és egy rövid tapogatót lehet megkülönböztetni. Ezekkel a kívülről alig látható, nyomorúságos szájrészekkel az állatka semmi szilárdat szétharapni nem tud, hanem arra van utalva, hogy lágy, nedvben dús növényi vagy állati anyagokkal táplálkozzék. Az utolsó tori lábpár mögött, az első potrohszelvény hasoldalán a Campodeának egy pár hengeres vagy kúpos lábcsonkja van, amely a hímen nagyobb, mint a nőstényen. A 2.–7. potrohszelvény haslemezein egy-egy pár vesszőalakú stylus van, ezeknek a belső oldala mellett pedig egy-egy kitűrhető, ventrális zacskót találunk. A tizenegyedik szelvényből, amelyhez a hosszú farokserték tartoznak, csak a kis hátlemez ismerhető fel. A test végszelvénye (telson) egy felső és két alsó lemezből áll. A Campodea belső szervezetéről megemlítjük, hogy tulajdonképpeni Malpighi-edényei nincsenek, hanem ezeket egy 16 sejtből álló gyűrű helyettesíti, amely a végbél kezdetén van. A lélekzési rendszer nagyon egyszerű. Három pár stigmája van, egy-egy az elő-, közép- és utótoron, amelyekből a tracheák egészen a fejbe és a potrohba követhetők. Fontos lélekzőszervek ezeken kívül a már fent említett kitűrhető ventrális zacskók.

Faji sajátosággok:

Campodea emeryi-t látványosan megkülönbözteti a sokkal ismertebb reedi, Staphylinus, vagy fragilis-tól, hogy hiányzik a két hosszú fartoldaléka (cerci). Egyéb tekintetben azonban nagyon hasonlóak Nedves élőhelyeket kedvel. P.: Korhadt fa belseje, nedves talaj. Hossza kb.: 5 mm, teste hosszúkás.