Gólyaorr, nehézszagú (Geranium robertianum)

Kép forrása: 
http://www.hainaultforest.co.uk/6Maytime%20flowers.htm
Leírás szerzője: 
Tolner Mária
http://www.hainaultforest.co.uk/6Maytime%20flowers.htm

Geranium robertianum

A nehézszagú gólyaorr a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a gólyaorrtermésűek (Geraniales) rendjéhez, ezen belül a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjához tartozó faj.

A nehézszagú gólyaorr Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is honos.

A nehézszagú gólyaorr lomb-, tűlevelű és elegyes erdők, vágások, törmelékes lejtők, árnyas sziklák, kőfalak lakója. Nitrogénkedvelő faj, nyirkos talajú és magas páratartalmú helyeken különösen jól fejlődik.

A nehézszagú gólyaorr 20-50 centiméter magas, egyéves növény. Sűrűn mirigyszőrös szárai nagyon gyakran kárminvörösek. Illóolaj-tartalma miatt, különösen megdörzsölve, kellemetlen szagú. A levelek 3-5 levélkéből állnak, a levélkék egy-kétszeresen szárnyasan szeldeltek, elálló szőrűek, ragadósak. A 1,5-2 centiméter széles, bíborrózsaszínű virágok többnyire kettesével helyezkednek el a kúszó vagy felemelkedő szárakon. A csésze szálkás, a 9–12 mm hosszú sziromleveleken három fehéres csík húzódik. A portok vörösesbarna. A virágzás ideje május-szeptember között van. Gólyaorrtermése van.

Gyógyításra felhasznált része a virágos hajtás (Geranii herba).

Főbb hatóanyagai a cserzőanyagok, illóolaj és szerves savak. Kellemetlen szagú illóolaja mellett ellagitanninok (geranin és izogeranin), flavonoidok találhatók a növényben.

Cseranyagtartalma miatt a népi gyógyászatban hasmenés, a gyomor és a belek nyálkahártyájának gyulladásaira, belső vérzések kezelésére, máj- és epebetegségek kezelésére, gargarizálószerként a száj és garat gyulladásaira is alkalmazták. Külsőleg fekélyek, kiütések, nehezen gyógyuló sebek kezelésére használták a friss növényt. A homeopátiában a hasmenés, vérzések, a fájdalmas vizelés és a krónikus mandulagyulladás ellen használják.