Ökörfarkkóró, szöszös (Verbascum phlomoides)

Kép forrása: 
http://www.patikamagazin.hu/gyogynovenyek/adatlap/219
Leírás szerzője: 
Tolner Mária
ökörfarkkóró, szöszös

Verbascum phlomoides

Népies neve: farkkóró, borjúfarkfű, fáklyafű, mezei gyertya, sárga virág, királygyertya

A tátogatók (Scrophulariaceae) családjába tartozó, erdőtisztásokon, réteken, legelőkön élő kétéves növény. Első évben csak a tőlevelei fejlődnek, a második évben pedig a szárai erősödnek. Sárgásan nemezesen szőrös tőlevelei rozettát alkotnak, igen rövid nyelűek, elliptikusak. Szárlevelei a következő, alsóbb levélig lefutók. Tömött virágfüzéreiben rövid kocsányú, 2-5 cm hosszú virágok nyílnak, a nem szigorúan sugaras szimmetriájú párta átmérője 3,5-5 cm. Porzói közül a két rövidebb fehéren gyapjas szőrös, a három hosszabb pedig kopasz.

A növény virágját használják gyógyászati célokra. A kinyílt virág pártáit csészéjükből kiszedve, a reggeli órákban kell gyűjteni, mert később becsukódnak. Virágzása a nyári hónapokra esik. A virágot a tűző napra kitéve kell megszárítani, mert csak gyors száradás mellett őrzi meg szép sárga színét.

A virág triterpén szaponinokat (verbaszkoszaponinokat), flavonoidokat, nyálkaanyagot, iridoidokat tartalmaz.

Az ökörfarkkóró ismert izzasztó és nyálkaoldó. Hatóanyagai (szaponinok) "oldják" a letapadt váladékot, így megkönnyítik a felköhögést. Az ökörfarkkóró - iridoid tartalma miatt jó - gyulladáscsökkentő gyógynövény, továbbá alkalmazzák szénanátha esetén. A népi gyógyászatban ülőfürdőnek elkészítve aranyeret, bőrbetegségeket kezelnek vele.

Az ökörfarkkórót használják fejmosó szerként is, mert ápolja a hajat.