Bacillus thuringiensis

Kép forrása: 
http://home.comcast.net/~pholowko/OnLineShows/Soil/MicroBio/BioBacteriaDescription.html
Leírás szerzője: 
Lambert Anna
http://home.comcast.net/~pholowko/OnLineShows/Soil/MicroBio/BioBacteriaDescripti

A Firmicutes törzsön belül a Bacillaceae családba tartoznak az aerob, spórás és pálca alakú Bacillus thuringiensis baktériumok. A fajnak legalább 34 alfaját és több mint 800 törzsét ismerjük. Többségük kozmopolita, és kemoorganotróf talajlakó. Hőtűrés szempontjából mezofilek (opt. hőmérséklet: 28−45 oC).
A Bacillus thuringiensis baktérium változatainak számottevő a gyakorlati jelentősége. Rovarölő tulajdonságát már az 1900-as évek elején felfedezték lisztmoly hernyóiban. A baktérium spóráiban lévő endotoxin kristályok a rovarlárva vagy hernyó bélrendszerét teszik tönkre (a bélfal hámsejtjeit felsértik) és ezzel utat nyitnak más baktériumos fertőzésnek. Mivel a hernyóknak nincs immunrendszerük, bármilyen fertőzésben elpusztulnak. A fertőzött hernyókról a baktérium nem terjed át más hernyókra.

Magyarországon három Bacillus thuringiensis törzs van engedélyezve, ezek a következőek:
Bacillus thuringiensis kurstaki
Bacillus thuringiensis tenebrionis
Bacillus thuringiensis israelensis

A Bacillus thuringiensis alapú termékek leggyakoribb kereskedelmi márkanevei a Dipel, Foray, Thuricide (mind Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyag-tartalommal), Vectobac, Mosquito Attack ( Bacillus thuringiensis israelensis hatóanyag-tartalommal), és M-Trak ( Bacillus thuringiensis ssp. tenebrionis hatóanyag-tartalommal).
A Bacillus thuringiensis génjeit ültetik be sok GMO (genetikailag módosított szervezet) növénybe, így azok saját maguk termelik meg a toxikus fehérje kristályokat.

Másodlagos hatások:
A természetes eredetű Bacillus thuringiensis-tartalmú készítmények nem mérgezőek madarakra, halakra és emlősökre. Néhány fehérjéjük azonban allergiát okozhat a különösen érzékeny emberekben.
Megjelentek már a Bacillus thuringiensis-toxinokra rezisztens kártevők is. Az első, Bacillus thuringiensis-toxinra rezisztenciát mutató rovartörzset 1982-ben fedezték fel.  Ma mintegy tucatnyi rovarfajnak a Bacillus thuringiensis-toxinra ellenálló törzsét tartjuk nyilván.
A Bacillus thuringiensis-toxint termelő transzgénikus növények komposztálódásuk során szokatlanul nagy mennyiségű toxint bocsátanak ki a talajba, amely elpusztítja a lebontásban közreműködő rovarlárvákat. Az az eshetőség, hogy a transzgénikus növények által termelt δ-endotoxinok esetleg saját táplálékainkban is megjelenhetnek, számtalan, ma még megválaszolatlan kérdést vet fel.