Nagy ganajtúró (Geotrupes stercorarius)

Kép forrása: 
http://www.micropics.org.uk/Geotrupidae/Geotrupes/stercorarius/geotrupes%20stercorarius.htm
Leírás szerzője: 
Bukri Gergely
Nagy ganajtúró (Geotrupes stercorarius)

Rendszertani besorolás:

Ország (Regnum): Állatok (Animalia)

Törzs (Phylum): Ízeltlábúak (Arthropoda)

Osztály (Classis): Rovarok (Insecta)

Rend (Ordo):   Bogarak (Coleoptera)

Alrend (Subordo):   Mindenevő bogarak (Polyphaga)

Család (Familia): Lemezescsápú bogarak (Scarabaeidae)

Alcsalád (Subfamilia): Ganajtúró bogarak (Geotrupinae)

Nem (Genus): Geotrupes

Faj (Species):  Nagy ganajtúró (Geotrupes stercorarius)

(Brehm, 1957)


Elterjedés:

     A Nagy ganajtúró bogár (Geotrupes stercorarius) egész Európában elterjedt, Kelet-Szibériáig fordul elő. Jellemzően a mérsékelt égövben lelhető fel (Mester, 2000).

Szaporodás:

     A párzási időszak nyárra esik, az ivarérettséget egyéves korban érik el az egyedek. Az ivadékgondozásról többnyire közösen gondoskodik egy bogárpár. A trágya szolgál számukra táplálékul, illetve kedvező peterakó helyül. Majdnem függőleges járatot ásnak közvetlenül a ganaj alatt vagy közelében 60-100 cm mélységig. Ebből a főmenetből számos rövid és vakon végződő oldalág nyílik, amelyekbe az ivadék nevelésére szükséges ganajmennyiséget hordják. A petéket (3-6 db) üreges „galacsinok” belsejében helyezik el. Három-négy hét után kel ki a petéből a kis pajor, amely a hideg évszak beálltáig az elraktározott ganajból táplálkozik. Az áttelelés után saját ürülékével kitapasztja a folyosó falát, ezáltal kemény bölcsőt készít magának, melyben júniusban, vagy júliusban bábbá alakul. Három-négyheti bábnyugalom után, tehát augusztus első felében pedig kikel a bábból a bogár (Brehm, 2000).

Megjelenés:

     A ganajtúró bogarak némileg magasabb fokon állnak, mint a földi bogarak, melyekhez csak annyiban hasonlítanak, hogy fejpajzsuk nem takarja be a felsőállkapcsokat. Szájszervük rágó. Potrohuk hat gyűrűből képződik, szemüket a pofák nyúlványa kettéosztja, csápjuk tizenegyízes és elülső lábszáruk külső szélét széles fogak fegyverzik. Hat lábuk van, közülük az első pár gereblyeszerűen recézett, ami a trágya ki- és elásására szolgál. Otromba testük kemény és erős, páncélszerű, fémes acélkék vagy zöldesen fénylő. Egy pár hártyás szárnyuk, a kitines fedőszárny alatt található. Szárnyfedőiken mindig 14 világosan látható barázda van. Egy egyed hossza általában 16-27 mm közötti (Günther et al, 1970).

Életmód:

     Nappal a ganajtúró bogarak elrejtőznek vagy csak nehézkesen és lassan mozognak a földön. Alkonyatkor, különösen meleg és szélcsendes estéken felélénkülnek, zúgó repüléssel hívják fel magukra a figyelmet, táplálkozásra és petelerakásra megfelelő helyeket keresnek maguknak. Fő táplálékuk nagyobb emlősök ganaja, ill. rothadó szerves anyagok. Elülső lábukkal hátrafelé haladnak és hátsó lábaikkal tolják a trágyagolyót (Brehm, 1957).

     Sok fajuk tud ciripelni úgy, hogy a harmadik hasi szelvény éles lécszerűen előugró hátsó szegélyét hátsó csípőinek barázdált ciripelőlécéhez dörzsölik. Verhoeff megfigyelései szerint a ciripelő-hatást erősíteni tudják úgy, hogy a potroh több hátlemezén lévő hegyes és merev szőrökkel fedett mezőcskéket a szárnyfedők aljának hátulsó részéhez dörzsölik, így azok  rezgésbe jönnek és zúgó hangot adnak (Brehm, 1957).

     Nem csak trágyát vagy friss növényi részeket tárolnak a ganajtúró bogarak ivadékaik számára, hanem pl. a Nagy ganajtúró (Geotrupes stercorarius) az erdeifenyő tűit, fadarabkákat, vagy akár papírszeletkéket is lehord magával (Günther et al, 1970).

     E fajt sok rovarevőállat és róka fogyasztja szívesen. A Nagy ganajtúró körülbelül 18 hónapig él (Mester, 2000).

Hasznosság:

     A ganajtúró bogarak a földbe vájt menetekbe hordják a ganajt és azt ott fogyasztják el. Ezzel hasznos munkát végeznek, hiszen azon túl, hogy nagymennyiségű anyagot tüntetnek el a felszínről a talaj minőségének javításához is hozzájárulnak. Ohaus figyelte meg, hogy egy tarlón fekvő nagy, majdnem 1/4 m kerületű lótrágya, kevés maradék kivételével, egy éjjel folyamán eltűnt a föld hátáról. Az utánaásás megállapította, hogy ezt a munkát 92 darab Nagy ganajtúró bogár végezte el (Brehm, 2000).

Szerző által felhasznált források: 

Brehm, A.E. (1957): Az állatok világa – Első kötet: Gerinctelenek, Pallas Kiadó, Budapest, pp. 368-369.

Mester K. (2000): Csodálatos állatvilág, Budapest . ISBN 963-86092-0-6 

Brehm, A.E. (2000): Az állatok világa, Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. http://mek.niif.hu/03400/03408/html/2671.html (2011. február 22.)

Günther, K., Hannemann, H.J., Hieke, F., Königsmann, E. és Schumann, H. (1970): Urania Állatvilág – Rovarok, Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 235-236.