Szójabab (Glycine max)

Kép forrása: 
http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://for.org.za/wordpress/wp-content/uploads/2009/12/soya.jpg&imgrefurl=http://for.org.za/&usg=__PKPZCuzGN0aYY-Ck6HQs3b1i0eU=&h=287&w=430&sz=80&hl=hu&start=0&zoom=1&tbnid=uiT5Se4QiM4ksM:&tbnh=154&tbnw=198&ei=L1laTfGvMM_oOcTywK8L&prev=/images%3Fq%3Dsoya%26hl%3Dhu%26biw%3D1280%26bih%3D798%26tbs%3Disch:1&itbs=1&iact=hc&vpx=130&vpy=272&dur=247&hovh=183&hovw=275&tx=141&ty=95&oei=L1laTfGvMM_oOcTywK8L&page=1&ndsp=24&ved=1t:429,r:6,s:0
Leírás szerzője: 
Tolner Mária
szójabab

A szójabab (Glycine max)  a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó Kelet-Ázsiában honos hüvelyes zöldségnövény.

A szójabab tömegének kb. 60%-át olajok és fehérjék alkotják, ebből a fehérje 40% és az olaj 20%. A maradék kb. 35%-ban tartalmaz szénhidrátot és 5% szervetlen anyagot.

A szójafehérjék nagyobb része hőálló fehérje, ezért magas hőmérsékleten kell főzni.

A fő szénhidrátok az érett szójababban a diszacharid szacharóz (2,5–8,2%), a triszacharid raffinóz (0,1–1,0%) amelyben egy szacharóz és egy galaktóz kapcsolódik egymáshoz, és a tetraszacharid sztachióz (1,4–4,1%) amelyben egy szacharóz két galaktózzal kapcsolódik. A raffinóz és a sztachióz védik a babokat a kiszáradástól, de az ember számára nem emészthető cukrok ezért flatulenciát és hasi diszkomfortérzést okozhatnak.

A szója oldhatatlan szénhidrátjai poliszacharidok: cellulóz, hemicellulóz, és pektin. A szója legtöbb szénhidrátja rostanyag.

A szójabab genistein és daidzein izoflavonokat is tartalmaz, amelyek fitoösztrogén molekulák.

Szerző által felhasznált források: 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3jabab