Védett állatok: ízeltlábúak (Protected arthropods in Hungary)

Védett állatok: ízeltlábúak (Protected arthropods in Hungary)

Szerző: 
Gruiz Katalin

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Nyúlparéj-nappalibagoly
Nyúlparéj-nappalibagoly
Nyúlparéj-nappalibagoly (...
Óriás-csíkbogár
Óriás-csíkbogár
Óriás-csíkbogár (Dytiscus...
Óriás-énekeskabóca
Óriás-énekeskabóca
Óriás-énekeskabóca (Tibicina...
Óriás-fenyőfürkész
Óriás-fenyőfürkész
Óriás-fenyőfürkész (Rhyssa...
Óriás-galacsinhajtó
Óriás-galacsinhajtó
Óriás-galacsinhajtó (...
Óriás-medvelepke
Óriás-medvelepke
Óriás-medvelepke (Pericallia...
Óriás-tőrösdarázs
Óriás-tőrösdarázs
Óriás-tőrösdarázs (Megascolia...
Orrszarvúbogár
Orrszarvúbogár
Orrszarvúbogár (Oryctes...
Önbeásó sáska
Önbeásó sáska
Önbeásó sáska (Acrotylus...
Őszi nünüke
Őszi nünüke
Őszi nünüke (Meloe autumnalis)
Pannon hólyaghúzó
Pannon hólyaghúzó
Pannon hólyaghúzó (Mylabris...
Pannon sáska
Pannon sáska
Pannon sáska (Epacromius...
Páratlan alpesitegzes
Páratlan alpesitegzes
Páratlan alpesitegzes (...
Párduccincér
Párduccincér
Párduccincér (Rusticoclytus...
Párducfoltos hangyaleső
Párducfoltos hangyaleső
Párducfoltos hangyaleső (...
Pataki szitakötő
Pataki szitakötő
Pataki szitakötő (Orthetrum...
Pettyes molyszövő
Pettyes molyszövő
Pettyes molyszövő (Coscinia...
Pézsmacincér
Pézsmacincér
Pézsmacincér (Aromia moschata)
Piros szitakötő
Piros szitakötő
Piros szitakötő (...
Pitypangszövő
Pitypangszövő
Pitypangszövő (Lemonia...
Platinabagoly
Platinabagoly
Platinabagoly (Apamea...
Pompás fémdarázs
Pompás fémdarázs
Pompás fémdarázs (Parnopes...
Pompás futrinka
Pompás futrinka
Pompás futrinka (Carabus...
Pompás útonállódarázs
Pompás útonállódarázs
Pompás útonállódarázs (...
Pompás virágbogár
Pompás virágbogár
Pompás virágbogár (...
Pontuszi sáska
Pontuszi sáska
Pontuszi sáska (Epacromius...
Pöszörszender
Pöszörszender
Pöszörszender (Hemaris...
Pusztai földibagoly
Pusztai földibagoly
Pusztai földibagoly (...
gyászbogarak
gyászbogarak
Pusztai gyászbogár (...
Pusztai hangyaleső
Pusztai hangyaleső
Pusztai hangyaleső (...

A védelem alatt álló állatok a természetvédelmi hatóságok által védelem alá helyezett fajok egyedei. A védett állatok elejtése, háborgatása, élőhelyük zavarása tiltott és büntethető. A védett állatfajok száma Magyarországon több mint 6000.

A fokozottan védett állatok közé rovarok, kétéltűek, és gerincesek, például hüllők, madarak és emlősök tartoznak. Ezeket a védett állatok címszó alatt találod a KÖRINFO tudásbázisban.

Az ízeltlábúak (Arthropoda) az egyik legkorábban kifejlődött többsejtű állatcsoport, amelynek egyes fajai már a földtörténet őskorában is éltek.

Ma egymillió felett van az ízeltlábú fajok száma a Földön, tehát ez a legnagyobb állatcsoport.

Az ízeltlábúak legfőbb közös jellemzői:

  • Petesejtjükben a nagy mennyiségű szikanyag van, mely a sejt közepén található. A zigóta a szedercsíra állapot kihagyásával rögtön egy speciális hólyagcsíra állapotba kerül.
  • Csillós hám hiánya jellemzi az ízeltlábúakat
  • A köztakaró az egyrétegű külső hám által termelt kitintartalmú, megkeményedő kutikula, amely külső védelmi és belső izomrögzítő funkciót is ellát. Emiatt az állat csak vedlések sorozatával képes növekedni.
  • Legfőbb jellemző az ízelt lábak, amelyről a csoport a nevét kapta.
  • Az ízeltlábúak teste differenciált szelvényekből áll.
  • Keringési rendszerük nyílt vagyis a testüregben keringő vér és a szövetközi nyirok keveredik.
  • Háromosztatú testüreg: a hátoldal felé eső csőszerű szív, középen a bélcső, a hasi oldalon fejformát öltő hasdúclánc.
  • Testszerveződésük szimmetrikus, bélcsatornájuk kétnyílású, testtájaik: fej, tor és potroh.
    A soklábúak testfelépítése hasonlít a gyűrűsférgekéhez. Szelvényeik viszonylag egyformák. A feji rész szelvényei összeolvadtak, a lábakból szájszervek alakultak ki. A farki rész utolsó szelvényein nincsenek lábak, azok párzószervvé alakultak.
    A fejlettebb rákok első néhány szelvénye a fejtort alkotja. Ezen csak öt pár járóláb maradt meg, és általában ebből is csak az első pár különbözik a többitől, a vége ollóvá alakult. A potroh szelvényei viszont még alig különbözőek.
    A rovarok teste fejre, torra és potrohra tagolódik. A három szelvényből összeolvadt toron három pár láb és általában két pár szárny van. A potroh szelvényes, és nincsenek rajta lábak. A rovarok legtöbb belső szerve azonban már nem szelvényezett.
    A csáprágósokra a testszelvények nagymértékű összeolvadása a jellemző. Az első szelvények egységes előtestet (fejtort) alkotnak négy pár lábbal, a hátulsó szelvényeikből pedig egységes, szelvényezettséget nem mutató utótest (potroh) jön létre.
  • Kültakaró: egyrétegű hengerhám, amely kitines kutikulát választ ki. Ez az ízeltlábúak szárazföldi terjedése szempontjából rendkívül előnyös volt. Hátránya azonban, hogy a páncél nem tud nőni, ezért időnként le kell vedleni. A vedlést közvetlenül megelőzően a hám és a kitin között folyadék gyűlik fel, majd régi kitinpáncél felreped és az állat kibújik belőle. Az új páncél kezdetben még puha, rugalmas, világos színű. Az állat mérete ilyenkor nőhet, majd a páncél megkeményedik.
    A kitin minősége a különböző csoportokban kissé módosult. A rákokra a meszes kitinpáncél, a rovarokra a kemény kitin, a pókszabásúakra a vékonyabb, lágyabb kitin a jellemző. A kitinbe színanyagok is beépülhetnek, a finom felszíni mintázat pedig interferenciaszíneket okozhat. A rovarok és a pókok kitinpáncélján gyakran kitinszőrök vannak. A lepkék hímpora tetőcserépszerűen egymásra boruló, apró kitinpikkelyek sokasága.
  • Mozgásuk a külső vázhoz belülről tapadó harántcsíkolt izmokkal történik. A kitinváz a merev részek között vékony, hajlékony szakaszokat tartalmaz. Az ízelt láb mindegyik csoportban megtalálható. A szabad szemmel is látható rákokra 5 pár, a rovarokra 3 pár, a pókszabásúakra 4 pár láb jellemző. A rovarláb alaptípusa futóláb, amelynek részei: csípő, tompor, comb, lábszár és lábfejízek. Az életmódnak megfelelően a láb módosulhat. A rovarok 3 pár lába a toron található. Járáskor három lábuk mindig a talajon van, és mivel három pont határoz meg egy síkot, mindig stabilan állnak. az ízelt láb sok rovarnál ugrólábbá alakult. A hosszú, többszörösen összehajtott láb hosszabb úton és több ízületben tud gyorsítani, így egyes rovarok fantasztikus ugróteljesítményre képesek.
  • A szájszervek is láberedetűek.
  • A rovarok alaptípusának a toron két pár szárnya van, ami különféleképpen módosulhat. A szárny egy vékony kitinréteggel fedett bőrkettőzet. Az az elmélet látszik valószínűnek, amely szerint a rovarok szárnyai tor hőszabályozást szolgáló, fülszerű, mozgatható, a nap sugárzásával szembeállítható nyúlványaiból fejlődtek. A szárnyat a rovar a tor felső és alsó lemezeinek egymásba húzásával, illetve szétengedésével, az emelő elvén működteti. A szitakötők két pár szárnya ellentétes ütemben csap, így viszonylag kisebb csapási sebesség esetén sem süllyednek. A szárnyak elején egy kitinszemcse van, ez a szárny berezgését küszöböli ki. A bogarak kemény szárnyfedőiket repüléskor széttartják, és ezzel az oldalra billenés lehetőségét csökkentik. A hártyásszárnyúak második pár szárnya billér, vagyis egyensúlyozó szerv. Az első pár szárny így sokkal szabadabban mozoghat, körözhet vele a rovar, így a levegőben is meg tud állni, vagy hátrafelé repülhet.
  • Táplálkozásuk: a soklábúak általában állat- vagy korhadékevők. A rákok állat- korhadék- vagy dögevők. A rovarok között növényevő, állatevő, ürülékevő, dögevő egyaránt előfordul. A lárva sokszor kifejlett állattól eltérő táplálkozású. A pókszabásúak állat-, növény-, gomba- és korhadékevők lehetnek.
    Az ízeltlábúak tápcsatornája elő-, közép- és utóbélre tagolódik, hosszúsága körülbelül a test hosszának kétszerese. A szájnyílást körülvevő rágók rágó, szívó, szúró-szívó, nyaló szájszervvé módosulhatnak. Az emésztést emésztőmirigyek (nyálmirigy, középbéli mirigy) segítik. A csótány gyomrában kitinfogak aprítják a táplálékot. Csak sejten kívül emésztenek.
    Sok pók méregmirigyének váladékával öli meg vagy bénítja meg áldozatát, majd emésztőmirigyeinek váladékát beleüríti, így tulajdonképpen a testén kívül emészti meg a táplálékot, végül elfolyósodott, emésztett részeket szívja fel. (Wikipédia)