Védett állatok: ízeltlábúak (Protected arthropods in Hungary)

Védett állatok: ízeltlábúak (Protected arthropods in Hungary)

Szerző: 
Gruiz Katalin

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Kis rókalepke
Kis rókalepke
Kis rókalepke (Aglais urticae)
Kis szarvasbogár
Kis szarvasbogár
Kis szarvasbogár (Dorcus...
Kis színjátszólepke
Kis színjátszólepke
Kis színjátszólepke (Apatura...
Kis tavasziaraszoló
Kis tavasziaraszoló
Kis tavasziaraszoló (...
Kis tűzlepke
Kis tűzlepke
Kis tűzlepke (Lycaena...
Kisasszony-szitakötő
Kisasszony-szitakötő
Kisasszony-szitakötő (...
Kormos púposszövő
Kormos púposszövő
Kormos púposszövő (Notodonta...
Kökörcsinvirág-földibagoly
Kökörcsinvirág-földibagoly
Kökörcsinvirág-földibagoly (...
Közepes pávaszem
Közepes pávaszem
Közepes pávaszem (Eudia spini)
L-betűs rókalepke
L-betűs rókalepke
L-betűs rókalepke (Nymphalis...
Láncos futrinka
Láncos futrinka
Láncos futrinka (Carabus...
Lándzsás karimáspoloska
Lándzsás karimáspoloska
Lándzsás karimáspoloska (...
Lándzsás légivadász
Lándzsás légivadász
Lándzsás légivadász (...
Láperdei karcsúbagoly
Láperdei karcsúbagoly
Láperdei karcsúbagoly (...
Lápi acsa
Lápi acsa
Lápi acsa (Anaciaeschna...
Lápi fűgyökérbagoly
Lápi fűgyökérbagoly
Lápi fűgyökérbagoly (...
Lápi gyöngyházlepke
Lápi gyöngyházlepke
Lápi gyöngyházlepke (Brenthis...
Lápi karcsúbagoly
Lápi karcsúbagoly
Lápi karcsúbagoly (Hypenodes...
Lápi légivadász
Lápi légivadász
Lápi légivadász (Ceriagrion...
Lápi tarkaaraszoló
Lápi tarkaaraszoló
Lápi tarkaaraszoló (...
Lápi tarkalepke
Lápi tarkalepke
Lápi tarkalepke (Euphydryas...
Lapos kékfutrinka
Lapos kékfutrinka
Lapos kékfutrinka (Carabus...
Lapos sárkánybogár
Lapos sárkánybogár
Lapos sárkánybogár (Pytho...
Laposorrú ormányosbogár
Laposorrú ormányosbogár
Laposorrú ormányosbogár (...
Lassú szitakötő
Lassú szitakötő
Lassú szitakötő (Sympetrum...
Lengyel bíborpajzstetű
Lengyel bíborpajzstetű
Lengyel bíborpajzstetű (...
Ligeti futrinka
Ligeti futrinka
Ligeti futrinka (Carabus...
Lomha lápipozdorján
Lomha lápipozdorján
Lomha lápipozdorján (...
Lonclepke
Lonclepke
Lonclepke (Limenitis camilla)
Macskaherecincér
Macskaherecincér
Macskaherecincér (Pilemia...

A védelem alatt álló állatok a természetvédelmi hatóságok által védelem alá helyezett fajok egyedei. A védett állatok elejtése, háborgatása, élőhelyük zavarása tiltott és büntethető. A védett állatfajok száma Magyarországon több mint 6000.

A fokozottan védett állatok közé rovarok, kétéltűek, és gerincesek, például hüllők, madarak és emlősök tartoznak. Ezeket a védett állatok címszó alatt találod a KÖRINFO tudásbázisban.

Az ízeltlábúak (Arthropoda) az egyik legkorábban kifejlődött többsejtű állatcsoport, amelynek egyes fajai már a földtörténet őskorában is éltek.

Ma egymillió felett van az ízeltlábú fajok száma a Földön, tehát ez a legnagyobb állatcsoport.

Az ízeltlábúak legfőbb közös jellemzői:

  • Petesejtjükben a nagy mennyiségű szikanyag van, mely a sejt közepén található. A zigóta a szedercsíra állapot kihagyásával rögtön egy speciális hólyagcsíra állapotba kerül.
  • Csillós hám hiánya jellemzi az ízeltlábúakat
  • A köztakaró az egyrétegű külső hám által termelt kitintartalmú, megkeményedő kutikula, amely külső védelmi és belső izomrögzítő funkciót is ellát. Emiatt az állat csak vedlések sorozatával képes növekedni.
  • Legfőbb jellemző az ízelt lábak, amelyről a csoport a nevét kapta.
  • Az ízeltlábúak teste differenciált szelvényekből áll.
  • Keringési rendszerük nyílt vagyis a testüregben keringő vér és a szövetközi nyirok keveredik.
  • Háromosztatú testüreg: a hátoldal felé eső csőszerű szív, középen a bélcső, a hasi oldalon fejformát öltő hasdúclánc.
  • Testszerveződésük szimmetrikus, bélcsatornájuk kétnyílású, testtájaik: fej, tor és potroh.
    A soklábúak testfelépítése hasonlít a gyűrűsférgekéhez. Szelvényeik viszonylag egyformák. A feji rész szelvényei összeolvadtak, a lábakból szájszervek alakultak ki. A farki rész utolsó szelvényein nincsenek lábak, azok párzószervvé alakultak.
    A fejlettebb rákok első néhány szelvénye a fejtort alkotja. Ezen csak öt pár járóláb maradt meg, és általában ebből is csak az első pár különbözik a többitől, a vége ollóvá alakult. A potroh szelvényei viszont még alig különbözőek.
    A rovarok teste fejre, torra és potrohra tagolódik. A három szelvényből összeolvadt toron három pár láb és általában két pár szárny van. A potroh szelvényes, és nincsenek rajta lábak. A rovarok legtöbb belső szerve azonban már nem szelvényezett.
    A csáprágósokra a testszelvények nagymértékű összeolvadása a jellemző. Az első szelvények egységes előtestet (fejtort) alkotnak négy pár lábbal, a hátulsó szelvényeikből pedig egységes, szelvényezettséget nem mutató utótest (potroh) jön létre.
  • Kültakaró: egyrétegű hengerhám, amely kitines kutikulát választ ki. Ez az ízeltlábúak szárazföldi terjedése szempontjából rendkívül előnyös volt. Hátránya azonban, hogy a páncél nem tud nőni, ezért időnként le kell vedleni. A vedlést közvetlenül megelőzően a hám és a kitin között folyadék gyűlik fel, majd régi kitinpáncél felreped és az állat kibújik belőle. Az új páncél kezdetben még puha, rugalmas, világos színű. Az állat mérete ilyenkor nőhet, majd a páncél megkeményedik.
    A kitin minősége a különböző csoportokban kissé módosult. A rákokra a meszes kitinpáncél, a rovarokra a kemény kitin, a pókszabásúakra a vékonyabb, lágyabb kitin a jellemző. A kitinbe színanyagok is beépülhetnek, a finom felszíni mintázat pedig interferenciaszíneket okozhat. A rovarok és a pókok kitinpáncélján gyakran kitinszőrök vannak. A lepkék hímpora tetőcserépszerűen egymásra boruló, apró kitinpikkelyek sokasága.
  • Mozgásuk a külső vázhoz belülről tapadó harántcsíkolt izmokkal történik. A kitinváz a merev részek között vékony, hajlékony szakaszokat tartalmaz. Az ízelt láb mindegyik csoportban megtalálható. A szabad szemmel is látható rákokra 5 pár, a rovarokra 3 pár, a pókszabásúakra 4 pár láb jellemző. A rovarláb alaptípusa futóláb, amelynek részei: csípő, tompor, comb, lábszár és lábfejízek. Az életmódnak megfelelően a láb módosulhat. A rovarok 3 pár lába a toron található. Járáskor három lábuk mindig a talajon van, és mivel három pont határoz meg egy síkot, mindig stabilan állnak. az ízelt láb sok rovarnál ugrólábbá alakult. A hosszú, többszörösen összehajtott láb hosszabb úton és több ízületben tud gyorsítani, így egyes rovarok fantasztikus ugróteljesítményre képesek.
  • A szájszervek is láberedetűek.
  • A rovarok alaptípusának a toron két pár szárnya van, ami különféleképpen módosulhat. A szárny egy vékony kitinréteggel fedett bőrkettőzet. Az az elmélet látszik valószínűnek, amely szerint a rovarok szárnyai tor hőszabályozást szolgáló, fülszerű, mozgatható, a nap sugárzásával szembeállítható nyúlványaiból fejlődtek. A szárnyat a rovar a tor felső és alsó lemezeinek egymásba húzásával, illetve szétengedésével, az emelő elvén működteti. A szitakötők két pár szárnya ellentétes ütemben csap, így viszonylag kisebb csapási sebesség esetén sem süllyednek. A szárnyak elején egy kitinszemcse van, ez a szárny berezgését küszöböli ki. A bogarak kemény szárnyfedőiket repüléskor széttartják, és ezzel az oldalra billenés lehetőségét csökkentik. A hártyásszárnyúak második pár szárnya billér, vagyis egyensúlyozó szerv. Az első pár szárny így sokkal szabadabban mozoghat, körözhet vele a rovar, így a levegőben is meg tud állni, vagy hátrafelé repülhet.
  • Táplálkozásuk: a soklábúak általában állat- vagy korhadékevők. A rákok állat- korhadék- vagy dögevők. A rovarok között növényevő, állatevő, ürülékevő, dögevő egyaránt előfordul. A lárva sokszor kifejlett állattól eltérő táplálkozású. A pókszabásúak állat-, növény-, gomba- és korhadékevők lehetnek.
    Az ízeltlábúak tápcsatornája elő-, közép- és utóbélre tagolódik, hosszúsága körülbelül a test hosszának kétszerese. A szájnyílást körülvevő rágók rágó, szívó, szúró-szívó, nyaló szájszervvé módosulhatnak. Az emésztést emésztőmirigyek (nyálmirigy, középbéli mirigy) segítik. A csótány gyomrában kitinfogak aprítják a táplálékot. Csak sejten kívül emésztenek.
    Sok pók méregmirigyének váladékával öli meg vagy bénítja meg áldozatát, majd emésztőmirigyeinek váladékát beleüríti, így tulajdonképpen a testén kívül emészti meg a táplálékot, végül elfolyósodott, emésztett részeket szívja fel. (Wikipédia)