Szerves vegyületek

Szerves vegyületek

Szerző: 
Gruiz Katalin

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Inzulin
Inzulin
Inzulin
Hemoglobin molekula
Hemoglobin molekula
Hemoglobin
ételecet
ételecet
Ecet
Kőolaj
Kőolaj
Kőolaj
metán
Metán
benzol
Benzol
fenol
Fenol

A szénvegyületek kémiáját nevezzük szerves kémiának. Önálló tudományágként való kezelését az indokolja, hogy a szén különleges tulajdonságából következően a szénvegyületek nagy számban léteznek. Az elemek és a természetben előforduló összes szervetlen vegyület száma kevesebb, mint ahány szénvegyületet ma ismerünk.

A szerves vegyületeket főként négy elem alkotja: szén, hidrogén, oxigén és nitrogén. Fémek is előfordulhatnak a szerves vegyületekben, mint például a nátrium, a kálium, a magnézium, vagy a vas.

A szerves vegyületek kialakulásakor a szén az egyetlen olyan elem, amelynek atomjai képesek korlátlan számban egymással összekapcsolódni. Így a szénvegyületekben hosszú láncok, illetve különböző nagyságú gyűrűk jöhetnek létre. A szén sajátsága az is, hogy atomjai egymással nemcsak egyszeres, hanem kettős, sőt hármas kötéseket is kialakíthatnak.

Régen úgy gondolták, hogy a szerves vegyületeket csak az élő szervezet tudja előállítani, de ma már mesterségesen többet hoznak létre, mint ahány a természetben előfordul.

A szerves vegyületeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

1. Összetétel alapján:

- szénhidrogének (csak szén és hidrogén atomokat tartalmazó vegyületek)
- hetero atomot is tartalmazó szerves vegyületek (vagyis az összes többi szerves vegyület).

2. A szénlánc jellege szerint:

- nyílt láncú (nem gyűrűs, normális láncú úgynevezett el nem ágazó, illetve elágazó láncúak)

- zárt láncú (vagyis gyűrűs).

3. A szénatomok közötti kötések száma szerint:

- telített szénhidrogének (a szénatomok között kizárólag egyszeres kötések)

- telítetlen szénhidrogének (a szénatomok között legalább egy kettős vagy hármas kötés)

- aromás szénhidrogének (gyűrűs molekulák).