Kőolajszármazékok (TPH)

Kőolajszármazékok (TPH)

Szerző: 
BME-ABÉT

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

A kerozin gázkromatogramja
A kerozin gázkromatogramja
Kerozin
Gas chromatogram of gasoline
Gas chromatogram of gasoline
Benzin
Gas chromatogram of Diesel oil
Gas chromatogram of Diesel oil
Dízelolaj
Gas chromatogram of Mazout
Gas chromatogram of Mazout
Pakura
Gas chromatogram of Transformer oil
Gas chromatogram of Transformer oil
Transzformátorolaj
White spirit
White spirit
Lakkbenzin, hígító

A kőolajból 1. tisztítás, stabilizálás és 2. lepárlás során előállított szénhidrogén-keverékek. A kőolaj származékok összetétele, minősége a technológiától és a kőolaj összetételétől függ, az pedig a kőolaj-keletkezés kiindulási anyagaitól és körülményeitől. Fő komponensei általában szénhidrogének: paraffinok, olefinek, cikloparaffinok és aromások; oxigéntartalmú vegyületek: fenolok, karbonsavak, karbonsavészterek; kéntartalmú vegyületek; nitrogéntartalmú vegyületek.
1. Tisztítás során első lépés a kibányászott kőolaj gáztalanítása, víztelenítése és a lebegő szennyeződések eltávolítása.
2. Lepárlás során különböző forrpontú párlatokat és maradékokat nyernek: benzin: 40-200 oC; Diesel-olaj: 200-350 oC; kenőolaj: 350 oC felett, desztillációs maradék: bitumen, aszfalt.
Ha világító olajat akarnak előállítani, vagy ha a kenőolaj frakció minősége nem lenne megfelelő, akkor csak a 300 oC-ig desztilláló párlatot gyűjtik, a maradékot, a pakurát, vagy mazutot pedig fűtőanyagként hasznosítják. A benzinhozam növelése céljából a magasabb hőfokon illó frakciót hőbontásnak (krakkolás) teszik ki, az így nyert illó frakció a krakkbenzin. A desztillációval, ill. vakuumdesztillációval nyert frakciókból további feldolgozással, adalékanyagok bekeverésével jönnek létre a kereskedelmi forgalomban lévő termékek. A kőolaj származékokból globálisan felhasznált évi 4 milliárd tonna nagy terhet ró a környezetre. A kőolaj származékok közel 300 komponensének legtöbbje különböző mértékben biodegradálható, de a nagyobb molekulasúlyú, aromás, policiklikus aromás és más kondenzált gyűrűs vegyületek rosszul vagy egyáltalán nem biodegradálhatóak. A környezet mikroorganizmusai viszonylag könnyen adaptálódnak a kőolaj származékokhoz, a mikrobiológiai bontó aktivitás a vízben és a talajban a kőolaj származékok használatával párhuzamosan nagymértékben megnőtt mindenütt a földi ökoszisztémában. A kőolaj származékok biodegradációja komponensenként eltérő biokémiai útvonalakon zajlik míg végül a földi szénkörforgalomba kapcsolódva mineralizált komponenseket (CO2), vagy humuszanyagokba épült termékeket eredményez. A kőolaj származékok egyes összetevőinek az ökoszisztémára és az emberre gyakorolt káros hatásai is eltérőek: vannak enyhén toxikus, toxikus, mutagén, karcinogén és teratogén komponensei. Belégzés, bőrkontakt és emésztés útján a szervezetbe jutó kőolaj származékok káros hatásán kívül gyakori a vízfelszínen úszó szennyeződés, melynek, az esztétikai károknál sokkal veszélyesebb hatása a vízi ökoszisztéma levegőtől való elzárása, ezáltal elpusztítása.