Ásványok és kőzetek

Ásványok és kőzetek

Szerző: 
Vaszita Emese

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Geológiai idősor
Geológiai idősor
Geológiai idősor
Fosszíliák
Fosszíliák
Fosszíliák (ősmaradványok)

Az ásványok és a belőlük épülő kőzetek a környezet alapvető építőkövei, ezért a KÖRINFO adatbázis részletesen tárgyalja mind az ásványokat, mind a kőzeteket. A környezeti elemek minősége, elsősorban a talajé és a felszín alatti vizeké, de a felszíni vizeké és üledékeké is nagyban függ a környezetükben található kőzetek ásványi összetételétől.

Mező Szilveszter (Déri Múzeum, Debrecen) az alábbiakban összefoglalja az ásványokkal foglalkozó tudományág fejlődésének, kibontakozásának történetét:

"Az ásványok a kőzetek alkotórészei, építőkövei. A szakszerű meghatározás szerint olyan szilárd halmazállapotú, egynemű és természetes úton keletkezett képződmények, amelyek sajátos vegyi összetétellel rendelkeznek és kémiai képlettel mindig leírhatók. Vannak egészen ritkák, de olyanok is akadnak közöttük, amelyek igen elterjedtek és nagy mennyiségben megtalálhatók a földkéregben, illetve a kőzetburokban.

Az ásványokkal külön tudományág, az ásványtan foglalkozik. S noha a mineralógia, mint tudomány története alig pár száz éves múltra tekint vissza csupán, az ásványokkal kapcsolatban már számos ókori nép (egyiptomi, görög, római) is érdemi ismeretekkel rendelkezett. Idősebb Plinius (Kr.u. 23–79) a Historia Naturalis című munkájában például tekintélyes részt szentelt a gazdaságilag hasznos ércek és a látványos megjelenésű drágakövek leírásának. Különösen az ásványok gyógyító ereje, illetve azok a mágikus hatások keltették fel a szerző figyelmét, amelyekkel az egyes darabokat felruházták.

Az ásványokkal kapcsolatos ismereteink a középkorban is jelentősen gyarapodtak, ám a tudományág igazi kibontakozása és felemelkedése csak jóval későbbre tehető. Sokáig nagy gondot jelentett, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő tudományos rendszer, amely az ismert ásványok szakszerű osztályozását lehetővé tette volna. Hosszú ideig egy kalap alatt kezelték az ásványokat, a kőzeteket és a különböző ősmaradványokat. Mindezeket együttesen „fosszília” gyűjtőnév alatt szerepeltették. A problémát egy német tudós, Abraham Gottlob Werner (1750–1817) próbálta kezelni, aki már különválasztotta az ásványokat a természet egyéb élettelen alkotásaitól. Werner munkássága átvezet bennünket a magyar ásványtan területére. Az „ásványok atyjának” nevezett freibergi kutató könyvét egy nagyenyedi kollégiumi tanár, Benkő Ferenc (1745–1816) ültette át magyar nyelvre. A Magyar Mineralogia, azaz a kövek és értzek tudománya című mű az egyik legelső hazai ásványtani próbálkozásnak tekinthető. Ezután – egészen napjainkig – számos magyar és külhoni szerző foglalkozott Magyarország ásványaival, illetve a jelentősebb bányahelyek leírásával. Erdély bányahelyeinek és ásványainak megismerésében tevékeny részt vállalt Fichtel János (1732–1795) kormányszéki tanácsos, aki eredetileg jogi tanulmányokat folytatott, de annyira megbabonázta őt az anyatermészet, főképp a csillogó kövek titokzatos világa, hogy amatőrként is sikerült maradandót alkotnia az ásványtan területén. Ugyancsak eredményekben gazdag erdélyi tevékenysége miatt érdemel külön említést Koch Antal (1843–1927) geológus, az Erdély ásványainak kritikai átnézete című örökbecsű munka szerzője."

Forrás: 

Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1966

Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat, 1987

Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989

Chris Pellant: Kőzetek és ásványok. Panem és Grafo, Budapest, 1993

http://www.deol.hu/main.php?c=9177