Ugróvillások a talajban (Collembola)

Ugróvillások a talajban (Collembola)

Szerző: 
GK

A képekre kattintva megtekinthetjük az adott képhez tartozó részletes leírást.

Diavetítés indítása

Collembola faj
Collembola faj
A Collembola ugróvillája
Collembola
Collembola
Az ugróvillások rendje:...
Ugróvillás testfelépítése
Ugróvillás testfelépítése
Az ugróvillások testfelépítése
Ceratophysella denticulata
Ceratophysella denticulata
Ceratophysella denticulata
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida
Folsomia candida használata ö...
Folsomia candida petecsomókkal
Folsomia candida petecsomókkal
Folsomia candida petecsomókkal
Lepidocyrtus paradoxus
Lepidocyrtus paradoxus
Furcsa ugróvillás -...
Heteromurus nitidus
Heteromurus nitidus
Heteromurus nitidus
Kék ugróvillás - Isotoma...
Collembola
Collembola
Mesaphorura krausbaueri
Orchesella cincta
Orchesella cincta
Orchesella cincta

A hatlábúak azon három rendjének egyike, amelyeket nem sorolnak többé a rovarok közé. A másik kettő az előrovarok (Protura) és a Diplura. A három rendet gyakran az Entognatha osztályba sorolják szájszerveik belső elrendeződése miatt, bár nem állnak közelebbi rokonságban egymással, mint a rovarokkal.

A hagyományos rendszerezésben az ugróvillások a rovarok osztályának egy rendjeként volt számontartva. Ha a filogenetikus osztályozás szerint az Entognatha osztályhoz soroljuk, akkor alosztály. Ha az ízeltlábúak alapi csoportjának tekintjük, akkor osztály.

Az ugróvillások tömegesen fordulnak elő a talajban és korhadó növényi részek között. Néhány fajuk élő helye a vízfelszín, ahol az év minden szakaszában találkozhatunk velük.

Az ugróvillások hengeres lágy testét bársonyos szőrbunda borítja. Feji részük két összetett szemet és jól felismerhető csápokat visel. A tor három pár rövid, háromízű lábat visel, amelynek segítségével az állatok lassan másznak. Elsődlegesen szárnyatlanok, ami azt jelenti, hogy az ősi rovarcsoport több millió éves fejlődése során soha nem alakultak ki a szárnyak. A hatszelvényű potroh jellegzetes, csak rájuk jellemző szerveket visel. 

Az ugróvillások negyedik potrohszelvényén ered a jellegzetes mozgásszerv, az ugróvilla. Ez az alapízből és két villaágból álló szerv nyugalmi helyzetben a potroh alá van behajlítva, és a harmadik potrohszelvényen található akasztó szerkezettel rögzül. Mozgáskor az állat megfeszíti az ugróvillát mozgató izmokat, amelyek összehúzódásakor a hátrafelé elmozduló szerv erőteljesen lecsap a vízfelszínre. A felületi hártya rugalmas gumiszőnyeghez hasonlóan viselkedik, ezért az ugróvillás szemmel alig követhető módon felfelé pattan. A lefelé eső állat zuhanás közben visszahajlítja ugróvilláját a potroh alá és akasztószerkezetével rögzíti. Az ugróvillások életük során folyamatosan vedlenek, ezért élőhelyüket gyakran borítják a levedlett kültakaró fehér darabjai. 

Nász alkalmával a hímek széttárt csápjaikkal cserkészik be a náluk jóval nagyobb méretű nőstényeket.

A csatolt filmen jól megfigyelhetjük az ugróvillások mozgását, az ugróvilla használatát.