Ginkgo biloba L.

Source of the photo: 
http://www.r-medical.hu/hirek?displaymode=2&id=138
Author of the description: 
Tolner Mária
http://www.r-medical.hu/hirek?displaymode=2&id=138

Ginkgo biloba L. (ginkó)

A páfrányfenyők (Ginkgoaceae) családjába tartozik. Lombhullató, kétlaki fa. A kétlaki fák közül inkább a porzósat ültetik szívesen kertekben, mert a termős fán beérő termések a földre hullva nagyon kellemetlen szagúak, amikor megromlanak, megerjednek.

A ginkgo az egyik leghosszabb életű fa: ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek, s ráadásul nagyon ősi faj is, egyszikű. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődhetett ki.

 A ginkgonak a levelét használják gyógyászati célokra. Levele tavasztól őszig szedhető.

A ginkgolevelek flavonoidokat és terpenoidokat tartalmaznak. A fő flavonoid összetevő a kvercetin és a kempferol. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén laktonok) (A, B, C és J) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

A levélben található még ginkgolsav is, amelynek allergizáló és toxikus hatásai is lehetnek, ezért nem ajánlott teát főzni belőle. A ginkgolsavat a levélből készült kivonat már nem tartalmazza.

Sokan alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. A ginkgo levelei jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a ginkgo a flavonoidok hatása miatt jó értágító, így biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a szellemi teljesítőképességet és koncentráló készséget.

Előszeretettel használják az öregkori elbutulás (demencia) ellen is. A ginkgofát a hagyományos kínai orvoslás és a népi gyógyászat ősidők óta használja. Kínában a magját 5000 éve használják a gyógyításban. A ginkgo áltermését, "gyümölcsét" a kínaiak csemegeként is fogyasztják.