Görög Jenő

Source of the photo: 
http://www.kfki.hu/physics/historia/localhost/egyen.php?namenev=gorog&nev5=G%F6r%F6g+Jen%F5
Author of the description: 
Gruiz Katalin
Görög Jenő

Görög Jenő 1920. június 20-án született Budapesten és itt is hunyt el 1978. december 12-én.

Vegyészmérnökként végzett 1941-ben a Műegyetemen, de később a Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék oktatója és kutatójaként átképezte magát biotechnológussá és mikrobiológussá, helyesebben,  ipari mikrobiológussá, ahogy nevezte a mikrobiológiának azt az ágát, amit ő művelt.

A háborúban lebombázott CH-épület és a Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék újjáépítésében óriási szerepe volt. Ő mentette meg a tudományos kutatásokhoz szükséges berendezéseket a pusztulástól (biztos helyre szállíttatta a bombázások idejére), így azonnal munkához tudott látni, amikor elcsitult a helyzet.

Az Ipari Mikrobiológia csoport vezetőjeként hallgatók százaival ismertette és szerettette meg a mikrobiológiát. Hatalmas gyakorlati tudása és a tudás könnyed kezelése sok hallgatóban és kollégában azt a képzetet keltette, hogy ez a világ legkönnyebb és legszebb tudományága, így aztán valóban mindenki könnyen tanult a keze alatt és sokan szerettek bele vegyészmérnökként ebbe a szakmába.

Az élelmiszer-mikrobiológiát a sörgyártáson tanulták meg "Jenő bácsinál" a hallgatók és az ifjabb kollégák, akik a féléves "mikrobi" laborban egy pici termosztátszobában, saját főzésű malátaléből igyekeztek iható sört erjeszteni, amit a laborzáráskor el is fogyasztottak.

Nála minden mikroorganizmus egy izgalmas világ volt, amit hihetetlenül jól ismert és kezelt.

A hatvanas és hetvenes években olyan kutatásokkal foglalkozott, amiket aztán a modern biotechnológia és környezettudomány a 80-as, 90-es, sőt a 2000-es években "fedezett fel" és ipari vagy mezőgazdasági biotechnológiának, környezeti mikrobiológiának vagy környezeti biotechnológiának nevezett el.

Ipari biotechnológiák fejlesztett, például a C-vitamin-alapanyag, a szorbóz mikrobiológiai előállítására. Fermentációs technológiákat, melyeket ma biotechnológiákként emlegetünk.

Több kutatást futtatott a kőolajszármazékok mikrobiológiai bontásának és az aszfalt mikrobiológiai korrozíójának vizsgálatára.

A mikrobiológiai fémkioldás egyik fő kutatási területe volt éveken keresztül: százával izolálta a redukált fémvegyületekből (fémszulfidok) energiát nyerő baktériumokat bányavidékekről, érclelőhelyekről. Technológiát fejlesztett ezekkel a kénsavat termelő baktériumokkal ipari feldolgozásra alkalmatlan rézércek extrakciójára: fémkinyerés biológiai kioldással. Ipari léptékben is alkalmazásra került ez a technológiája Recsken, a rézbánya területén. Ezt a technológiát aztán a 90-es években újra felfedezték és alkalmazni kezdték gyenge minőségű ércekből történő réz, uránium és arany kinyerésére az egész világon. Ma a rézbányászat 60%-a alapul mikrobiológiai kioldáson.

Kiterjedt vizsgálatokat végzett a cellulóz mikrobiológiai bontására, a kender és más rostnövények mikrobiológiai folyamatainak felderítésére, irányítására.

Folytonosan kutatott és fejlesztett, millió ötlete volt, melyeket mikroszkópjaival, különleges, egyszerű, de hatékony mikrobiológiai módszereivel meg is valósított. Sajnos többségük feledésbe merült.

Ő a tudománnyal, a gyakorlati kutatásokkal és az oktatással foglalkozott kizárólag, kimaradt a politikai helyezkedésekből, így a  tanszéken sosem kapta meg azt az elismerést és azt a pozíciót, amit megérdemelt volna. Ez a hátrányos megkülönböztetés is hozzájárulhatott korai halálához: a Tanszékről került a kórházba, ahol szívinfarktus következében 58 éves korában elhunyt.