Metilhigany

Source of the photo: 
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Methylmercury.png
Author of the description: 
Gruiz Katalin
MeHg

Kémiailag a monometil-higany kationt nevezzük röviden metilhiganynak, illetve ide értjük a kation különféle sóit, például kloridját, nitrátját vagy hidroxidját. Nagy affinitát mutat a tiol-csoporttal, emitatt előszeretttel kötődik a kéntartalmú aminósavakhoz.

Antropogén eredetű metil-higany mennyisége csökkenőben van, égetékor keletkezhet és kerülhet a légkörbe. Legnagyobb mennyisége az anaerob mikrobiológiai tevékenységgel függ össze, mely elsősorban az anaerob élőhelyeken jellemző, így üledékekben, lápokban, talajvízben, hulladéklerakókban.

Illékony, rendkívül mérgező vegyület. A japán Minamata öbölbeli mérgezések kapcsán vált ismertté veszélyessége: az öböl vizébe került ipari eredetű higany anaerob mikrobiológiai átalakulása során keletkezett metilhigany mérgezéseket okozott az öbök környékén. A betegség Minamata-kórként volnult be a történelembe.

Kiemelkedően nagy mérgező képessége azzal függ össze, hogy afehérjékhez kötődve álcázza magát és szabadon mozog a szervezetben, átmegy  membránokon, a vár-agy gáton is és placentába is belekrül és onnan képes felszívódni.

Bioakkumulálódó képessége igen nagy, a táplálékláncon belül képes hatványozottan felhalmozódni (biomagnifikáció), emiatt a tápláléklánc tetején állók fokozottan ki vannak téve a higanymérgezésnek. Különösen a halfogyasztó népek esetében kritikus a kockázat a halakban, főként a ragadozó halakban akkumulálódott higany miatt.

Rokon vegyületek a dimetilhigany, az etilhigany és a fenilhigany.