Magyar futrinka (Carabus hungaricus)

Source of the photo: 
Nikola Rahmé
Author of the description: 
Hidvégi Tamás
Magyar futrinka (Carabus hungaricus)

Rendszertani besorolás:

Alrend: Ragadozó bogarak (Adephaga)

Család: Futrinkafélék (Carabidae)

Alcsalád: Futrinkaformák (Carabinae)

Nemzetség: Carabini

Nem: Carabus

Faj: Carabus hungaricus

Előfordulás:

Fő elterjedési területe a Kárpát-medence, de élnek populációi Csehországban és Bulgáriában is.

Élőhely:

Nyílt és zárt homokpusztagyepek, de volt mezőgazdasági területeken is előfordul.

Morfológia, felépítés:

Hossza 22−28 mm. Fekete, a fej és az előhát sűrűn pontozott, a szárnyfedő sűrűn szemcsézett, kissé zsírfényű. A szárnyfedőn 3 sor lapos gödör található, egyébként majdnem teljesen sima. Az alsó állkapcsi tapogató utolsó íze az utolsó előttinél valamivel rövidebb.

Táplálkozás:

Kifejlett és lárva alakban is ragadozó, kisebb rovarokat, csigákat és gilisztákat fogyaszt. A talajvédelemhez kapcsolódó egyik szerepe is ebből fakad, a talajlakó állatok populációjának egyensúlyban tartásában játszik szerepet.

Szaporodás:

Párzása és peterakása nyár végén, ősz elején zajlik. A lárvák először október elején figyelhetőek meg, amelyek 1 cm-es hosszúságúak. A populáció zöme a talajban, lárva vagy imágó formájában vészeli át a telet.  Áprilisban és májusban kizárólag az áttelelt imágók és lárvák figyelhetők meg, a bábból kikelt puha példányok júniusban bújnak elő.

Veszélyeztettség:

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft. A magyar futrinka élőhelyét fenyegető általános tényezők: intenzív taposás, túlzott, főleg birkával történő legeltetés, legális és illegális szemétlerakás, az iparterületek és úthálózatok fejlesztése (pl. a győri Audi gyár tervezett bővítése), a homok és murva bányászata, a technikai sportok (terepmotor és quad), az akáccal, nemesnyárral, feketefenyővel történő beerdősítés és a spontán erdősülés.